1416

Mostanában gyakran tovább bent maradok a munkahelyemen. Nem mintha túlóráznom kéne vagy karrierista volnék.
Szeretek itt lenni, mikor már mindenki elment, senki nem zavar, valami jó zenét hallgatok, beszélgetek vagy tanulaok. Itt vannak bútorok (otthonnal ellentétben) és besüt az esti nap.

Mégis nyugtalanít. Olyan kapcsolatot szeretnék, ahol szívesen vagyok otthon, ahol kiegyensúlyozottnak és lelkileg is kielégültnek érzem magam. Ahová siethetek haza. Lélektárs.

Jól érzem magam, csak ennek ellenére bánt a tudat, hogy itt jobban elvagyok mint otthon, hogy vagy egyedül csinálok mindent, vagy sehogy. Hogy egyedül nézem a naplamentét, egyedül megyek moziba, egyedül biciklizek és egyedül próbálom berendezni a lakást.

Tegnap is így volt, és mikor fél nyolc körül hazaértem, G. épp csak felnézett a géptől és váltottunk néhány szót, amúgy egész este a gép előtt ült. Folyton csak kódol, letölt, tv, sport, foci, munka, stressz, emberutálat, depresszió. És még csak nem is ez a baj.
Hanem hogy ha végre jól akarja érezni magát vagy szórakozni, azt mindig nélkülem teszi.
Tulajdonképpen az utóbbi időben mindent elfelejt. Elfelejt rámnézni, elfelejt hazajönni, elfelejt az égre nézni, elfelejt szeretkezni és elfelejt boldognak lenni.

Sokszor kérdezem magamtól: talán bennem van a hiba? Könnyen lehet. Vagy egyszerűen csak természeténél fogva ilyen, vagy tette ilyenné az élet, és nekem ehhez semmi közöm? Tudok valamit tenni? Miben kellene megváltoznom? Miben tudnék segíteni? Jól teszem-e, hogy vele maradok? Akarja-e? Mert ő nem dönt. Sose dönt. Csak hagyja, hogy a dolgok megtörténjenek vele. Hagyja, hogy én megtörténjek vele.

Én pedig egyre jobban utálom magam. Utálok mindig én dönteni. Mindig én tervezni, mindig én beszélni. Utálom magam, hogy nem tudom úgy ahogy van, feltétel nélkül szeretni. Utálom magam, hogy nem tudom elhagyni.
És hogy nem beszélgetünk.

Mégis szeretem az ölébe hajtani a fejem.

 

Reklámok

1417

Tételezzük fel, hogy jelentkezem egy munkahelyre, ahová fel is vesznek. Aláírom a munkaszerződést és munkába állok. Ez egy  köztudottan igen szigorú cég. 
Időközben kiderül, hogy a főnökkel nem túl jó a viszonyunk, és olyan érzésem van, hogy pikkel rám vagy keresztbetesz.
Egy ilyen eset után annyira elegem lesz, hogy egyszerűen nem megyek be dolgozni, többszöri kérés vagy felszólítás ellenére sem. Még ahhoz sem vaszem a fáradtságot, hogy valami alibit találjak ki, kórházba utaltassam magam, temetésre menjek vagy valami. Egyszerűen csak nem megyek be. Jogom van hozzá. Csak így egy árva szavam sem lehet, ha kirúgnak a melóhelyemról.
Vagy ha elveszik az olimpiai aranyam. Úgyhogy Annus menjen a **! Bocsánat.

1418

Tegnap este gyönyörű volt a naplemente. Egy budai üres építési telek vaskorlátján ülve néztem végig.
Egészen őszi a levegő színe, a naplemente is más. Már nem olyan harsány, buja. Hogy is volt az a szó, ami ott eszembe jutott? Pedig úgy megtettszett.      

Mértékletes

Ez az.
Vékony sávokban világított ki a fényszegélyű felhők mögül, és senki nem törődött vele. Csak mentek fejleszegve. Talán túl ingerszegénynek számít manapság az ilyesmi.
Mikor eltűnt az emeletesházak mögött, én is hazaindultam.

1419

Imádom ám a Budapest Parádét!

Egyszer voltam egy műszaki múzeumban, ahol volt egy működő bányagép is, mely akkoriban mély, bányászok iránti részvétet váltott ki belőlem. Ma már rájöttem , hogy igazából tök jó volt nekik, mert egész nap csak marha jó modern zenét hallgattak …

Szóval:
Szorgalmazom, hogy minden résztvevőt közelezzenek a következő napon egy óra közmunkára, és mossák le a házakat!!!
A nagyja szemetet ugyan eltakarították, ma reggel ha jól láttam az Operát is lemosták, de nálunk (és még nagyon sok másik helyen) a fal derékmagasságig méterenkét össze van hugyozva (és nem 25 ml volt, az tuti) és reggel ahogy kilépek a kapun olyan orrfacsaró bűz csap meg, hogy ehhez képest a vonat vécéje friss és illatos…

1420

A helyett, hogy hazafelé tekernék ( ma többhetes kényszerszünet után ismét biciklivel jöttem, kihasználván még a jóidőt), még mindig itt bent kuksolok, és reménykedem, hogy végre sikerül kiplottolnom a Tátra-térképet. Ugyanis az előző próbálkozásomnál csak 1 m2 koromfekete papír jött ki, ami egyrészt bosszantó, másrészt igen drága mulatság, ha a fél liternyi elpazarolt festékre gondolok.

Ma már kicsit jobban haladtam a tervezéssel-szálláskeresésel, bár igen megnehezíti a dolgomat, hogy egyetlen szót sem beszélek szlovákul. Ráadásul a helységneveket is magyarul jegyzem meg, és így az eredeti szövegben fel sem ismerem. De már készítettem SOS-szótárat legalább a városokról.

Egyébként nagyon szokatlan, mert eddig mindig olyan helyeken jártam, ahol vagy beszéltek magyarul, vagy én beszéltem az adott ország nyelvét, így mindent meg tudtam könnyedén szervezni és bárhol jól feltaláltam magam.

Tulajdonképpen  – főleg ilyenkor – szégyellem magam, mert a jó hallásommal és nyelvérzékemmel már legalább négy nyelvet meg kelett volna tanulnom. Ehelyett sok nyelvbe belekaptam, egy-kettőn gügyögök, meg egyet beszélek. Szóval nem sáfárkodom túl jól a tálentumommal, és ez bánt, mert minden lehetőségem adott.

1421

Péntek:

  • Munka.
  • Otthon takarítás,
  • 2 óra eredmény nélküli k*va szar magyar lakberendezési program toszogatása
  • ezalatt G. barátnál való PC buherálása
  • Filmnézés
  • G. hazajövetele 11-kor, engem klubba való lecsalás, barátokkal történő találkozás céljából
  • Lemondó sóhajjal történő klubbamenetel, mivel ez már közel az ágyból való felkelést jelentette
  • Jó szórakozás szerencsére nem túl sokáig, hasizomláz sok nevetéstől

Szombat:

  • Későn kelés
  • cipősszekrény beszerzésére tett kísérlet, mely készlethiány miatt meghiúsult és megrendeléssé módosult
  • frász G.-től, aki folytonos duzzogásával, türelmetlenségével és emberutálatával sikeresen elszúrta a napot
  • F1 időmérő edzés megtekintése
  • Budafokra történő utazás barátok útközbeni felszedésének közbeiktatásával
  • Kellemes kerti összejövetel igen finom bográcsgulyás elkészítésével és befalásával egybekötve

Vasárnap:

  • G. gyerekkel nagymamához menetele
  • Gyerek-mizéria utálata mély önsajnálattal vegyítve
  • Göngyölt felsál készítése krumpligombóccal
  • F1 megtekintése fél szemmel ebéd és házimunka közbeiktatásával
  • Schumacher győzelmének elmaradása miatti minden realitást nélkülöző öröm
  • Szept 18-ra Magas-Tátrai út első tervezési lépéseinek megtétele
  • Vizilabda-döntő szurkolással egybekötött megtekintése
  • Óriásplakát kiállításra való kibiciklizés ötletének meghiúsulása a kiállítás megszűnte miatt
  • G. PC-rendellenesség miatti mérgének figyelmen kívül hagyására történő sikertelen igyekezet
  • Olimpiai záróünnepség megtekintése nem-tettszésnek hangot adva
  • Fazekas és Annus interjújának megtekintésére tett sikertelen kísérlet, Gyurcsány-beszéden való elalvás miatt.

 

1422

Tegnap megnéztük a Fahrenheit 9/11-et. Igen erős hányingerem lett a végére. Még ha csak a fele vagy tizede igaz ebben a formában, akkor is. Jó, én sose szerettem Amerikát, de akkor is. Az emberek meg birkák.

Az a legszarabb az egészben, hogy elhitetik veled, hogy demokrácia van. Meg hogy végre szabad vagy. Meg a többi maszlag. (most nem ezzel a filmmel kapcsolatban, hanam úgy általában el szoktam ezen gondolkodni).
Holott ha a fejed tetejére állsz sok másik embertársaddal együtt, ezek ellen akkor sem tehetsz semmit. Sőt, még csak azt sem teheted meg, hogy veszed a kalapod és azt mondod, köszönöm, elég volt, viszlát. Állampolgár vagy, kötelezettségekkel. Meg jogalany. És nem választhatod meg szabadon, hol vagy hogy élsz. Max. bizonyos keretek közt.

A jobbágyoknak legalább nem magyarázták be, hogy szabadok meg felvilágosultak meg miegymás.

Mi ugyanolyan kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, csak még el is hitetik velünk, hogy ez nekünk jó. Mi meg jól el is hisszük. 

1423

Tegnap mikor hazaértem, bekapcsoltam az olimpiát, és hitetlenkedve láttam, hogy négy-öt csaj tingli-tanglizik a parketten, olyan Kozso-táncos minőségben. Azt hittem, megáll bennem az ütő. Rohantam a nethez, hogy  megtudjam, mi eme komoly sport neve, és egyáltalán, mi a szart keres ez az olimpián.
Szerencsére hamar rájöttem, hogy csak a gálaünnepségről van szó, és egyenlőre nem kell a látottakat sportként elkönyvelnem. 

Bár már hallottam olyat is (nagyon remélem, hogy nem igaz), hogy ki akarják venni az öttusát az olimpiai számok közül.
Softball meg gumiasztal lesz, öttusa meg nem? Gratulálok!

1424

Nagyon sok film és könyv ér véget úgy, hogy végül viszonzásra talált szerelmük, és boldogan éltek, míg meg nem haltak. Még ha mellékszálon is. Vagy már olyan rossz volt a kapcsolat, hogy kezdjük az egészet előlröl: néhány tragikus jelenet, majd új nő, végül viszonzásra talált….
Vagy néha meghalnak. Tragikusan, szívszorongatóan.
Vagy elválnak, megcsalnak, vagy lazán csajoznak-pasiznak.

De senki (vagyis csak nagyon kevesen) írnak a közepéről. A mindannapokról, az apró örömökről és bajokról egy kapcsolatban. Vagyis a szürke hétköznapokról. Mert hisz ezt a legnehezebb megfogni: tulságosan szintelen és élményszegény a nagy szerelem elsöprő színkavalkádja mellett.

Szerencsére vannak egy néhányan, akiknek ez mégis sikerült. Látok néha ilyen régi magyar vagy keleti filmeket. És az irodalomban talán méginkább fellelhető, ha az ember keres. Számomra az egyik legkedvesebb Gabriel García Márquez, a Szerelem a kolera idején című könyvének 38-45. oldala, ahol leírja az idős Fermina Daza és Doktor Urbino kapcsolatát.

  “Das Leben wäre für sie ganz anders verlaufen, hätten sie beizeiten gewußt, daß es leichter ist, die großen Ehekatastrophen durchzustehen als die winzigen tagtäglichen Miseren. ” (Az életük egészen másként alakult volna, ha idejében rájönnek, hogy könnyebb a nagy  házassági katasztrófákat végigcsinálni, mint a mindennapi mizériát. )

1425

Reggel elnéztem G.-t, ahogy még aludt. Ritkán láttam ilyen szépnek.
Nem egy tipikus szépfiú, de olyan sok szép részletet rejt.
Ma reggel kisimult volt az arca, nappal sohasem látom ilyen nyugodtnak. Szempillái még hosszabbak mint máskor (ilyen szempillákért szerintem minden nő ölni tudna, és csődbe menne a Loreal), félig a takarót ölelte át, félig engem, és mikor felkelés előtt megcsókoltam, álmában elmosolyodott.

Kár, hogy nappal annyit veszekszünk.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum