1424

Nagyon sok film és könyv ér véget úgy, hogy végül viszonzásra talált szerelmük, és boldogan éltek, míg meg nem haltak. Még ha mellékszálon is. Vagy már olyan rossz volt a kapcsolat, hogy kezdjük az egészet előlröl: néhány tragikus jelenet, majd új nő, végül viszonzásra talált….
Vagy néha meghalnak. Tragikusan, szívszorongatóan.
Vagy elválnak, megcsalnak, vagy lazán csajoznak-pasiznak.

De senki (vagyis csak nagyon kevesen) írnak a közepéről. A mindannapokról, az apró örömökről és bajokról egy kapcsolatban. Vagyis a szürke hétköznapokról. Mert hisz ezt a legnehezebb megfogni: tulságosan szintelen és élményszegény a nagy szerelem elsöprő színkavalkádja mellett.

Szerencsére vannak egy néhányan, akiknek ez mégis sikerült. Látok néha ilyen régi magyar vagy keleti filmeket. És az irodalomban talán méginkább fellelhető, ha az ember keres. Számomra az egyik legkedvesebb Gabriel García Márquez, a Szerelem a kolera idején című könyvének 38-45. oldala, ahol leírja az idős Fermina Daza és Doktor Urbino kapcsolatát.

  “Das Leben wäre für sie ganz anders verlaufen, hätten sie beizeiten gewußt, daß es leichter ist, die großen Ehekatastrophen durchzustehen als die winzigen tagtäglichen Miseren. ” (Az életük egészen másként alakult volna, ha idejében rájönnek, hogy könnyebb a nagy  házassági katasztrófákat végigcsinálni, mint a mindennapi mizériát. )

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum