1348

A Tupperware bemutatón vettem egy csomó műanyag szart, hogy jól menjen a nővéremnek a bolt, meg anyám is megkapja az ajándékát. Így utólag nézve többet segítettem volna, ha inkább odaadom nekik a pénzt. Mindegy, rendeltem anyunak karácsonyi ajándékot is.

És ha már ilyen szociálisan érzékeny napom volt, elkövettem még egy baklövést: kivételes módon este egyedül voltunk G-vel (vagy egy óra hosszat…) és felvetette, hogy mi lenne, ha szólnánk a barátainknak hogy még maradhatnak nálunk. Tavaszig.
Első reakcióból sikítva tiltakoztam. Mondtam, inkább fizetek nekik egy albérletet.
Végül abban egyeztünk meg, hogy november végéig maradhatnak, de kipakoljuk nekik a lomtárnak használt kisszobát (hova?!), hogy legyen egy kis magánéletünk.

Mert ugye szart se ér, ha vagánykodom az önkéntes munkával meg hasonlókkal, ha a saját barátaimon nem vagyok hajlandó segíteni.
Sajnos másnap reggelre már megbántam a döntésemet, egy csomó ballábbal keltem fel, és nagyon antiszociálisan viselkedtem.
Miért kell nekem mindent elvárásnak felfognom, és pláne miért kell ezeknek mindenáron megfelelnem? Miért ne mondhatnám magamnak, hogy ma egostia rossz ember leszek, és punktum.
De már késő, állhatok neki este lakást rámolni…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum