1248

Hazajövök, megint tömeg van a lakásba, enyhe késztetést érzek, hogy az
illetékteleneket kivágjam a hóba, rossz kedvem lesz, kimegyek a konyhába,
G. jön utánam, odagugol mellém, símogatja a hátam, a fejét a nyakamhoz
hajtja, miért kell ennek így lennie, kérdezi, símogat, olyan érzés, mint
valamelyik első randvunkon, évekkel ezelőtt, és én sírva fakadok.

Reklámok

1249

Megérkezett az új projektor.
Még csak ismerkedünk, de már jóban vagyunk: okádja magából a meleget a fájó hasamra.

1250

Megmondtam G.-nek, hogy elköltözöm.

Nem akartam még, de így alakult, és talán jobb is így.
Szombat reggel ismét felidegesítettek ottlakó barátaink, mert négy nekifutásra sem sikerült bejutnom reggel a fürdőszobába. Nem akartam már balhézni erre a rövid időre, ezért nem tettem szóvá, de G. látta, hogy valami bajom van.

Nagy, ijedt szemekkel kérdezte, hogy mi bajom. Kitálaltam. Mármint a barátainkról.
De, igen, őt is zavarják. Majd beszél velük.
Nem kell, már megoldottam máshogy. Mire gondoltál az előbb, mikor kérdezted, hogy mi bajom? Lelkifurdalás volt a szemedben.
Arra, hogy beszélnünk kellene a kapcsolatunkról.
Szerintem is, de tőlük még ezt sem lehet.

Megreggeliztünk, a barátaink (bár mostanában már nem nevezném annak) szerencsére elhagyták a lakást, így nyugodtan tudtunk beszélgetni.

Egyre jobban érzi, hogy ez nem működik jól, hogy vannak olyan becsípődések, amin már nem tudjuk túltenni magunkat, és nem jó ez így. Egyetértek.
És csak ezért volt ilyen ijedtséd a szemedben? Úgy néztél ki, mint aki fél, hogy rajtakapták.
Tudod, karácsonykor felhívott egy volt barátnőm, és találkoztam vele ebben a hónapban, együtt ebédeltünk. És azóta küld néha e-mailt, és azt hittem, azt láttad meg.
Ki ez a lány, van jelentősége?
Nincs, vagyis van, akivel együtt voltam mindnek van. De nem kellett volna találkoznunk, felelevenedett bennem minden jó és minden rossz vele kapcsolatban. Talán nem kellet volna vele találkoznom.
Jó.

Lassan kezdtem a mondandómba. Nem sírtam. Pedig ilyekor mindig szoktam. Csak néha remegett meg a hangom, míg beszéltem.
Én is ezt érzem. Nem szabad ezt tovább csinálnunk. Ezeket a problémákat nem fogjuk tudni megoldani. Én pedig nem akarok több titkot, több várakozást, több exet, több éjjeli hazavárást, nem akarok minden telefonnál összerezzeni, hogy vajon ki az, van-e félnivalóm. Nem tudok bízni, nem tudok hinni. Mondhatsz bármit, elhiszem, mert el akarom hinni, de nem bízom benned. Visszajöttem, mert megígérted, hogy elrendezed a dolgokat. Nem így történt: csak az változott, amit kikönyörögtem. Nem akarlak többet megváltoztatni. És nem akarom magam tovább álltatni. A legutóbbi beszélgetésünk alakalmával teljesen világossá vált, hogy nincs tovább. Ezért a vizsgaidőszak végén elkezdtem albérletet keresni, és hónap közepén elköltözöm.

Hitetlenkedve nézett rám: Elköltözöl?!
De G.! épp most értettünk egyet abban hogy nem működik a kapcsolatunk. Szerinted ebből mi következik? Ezzel a tudattal eléldegélünk még egy pár évet?
Nem, csak nem jutottam még el sose ilyen konkrétumokig. Nem jó ez így. Mi szeretjük egymást. Úgy hiányozna az a sok hétköznapi kis gesztus, amik olyan jók.
Megölelt, és a tenyerébe fogta az arcom. Nagyon szertem a kezét.

Sokat hallgattunk még, néha belekezdtünk egy-egy mondatba. G. még nem rakta magában helyére a dolgokat.
Olyan vagyok, mint egy zombi, teljesen mag vagyok zavarodva. Én ezt nem értem. Akkor most szakítottunk?
Nem nem szakítottunk, nem foglak mostantól kezdve utálni, szeretjük egymást, de mivel nem működik a kapcsolatunk a legjobb szándék ellenére sem, ezért abbahagyjuk.

És megint valakive össze akarsz költözni albérletbe?
Nincs más választásom. Hallgatás.
Vegyünk neked egy lakást.
Ne viccelj, nekem nincs pénzem, te pedig mire fel vennél?
Nem, nem én vennék, annyi pénzem nekem sincs, da talán ha te is beleraknád a spórolt pénzed, és nekem sem hiányozna x forint, és talán vennél fel lakáshitelt….
De miért adnál nekem ennyi pénzt?
Mert miért ne, négy évig összefonódott az életünk.
De azt a pénzt te kerested!
De arra költöm, amire akarom, és jobb volna, ha valami hülye autóra költeném, ami megint tönkremegy, így pedig arra használnám, ami boldoggá tesz. Érdemes volna legalább utánanézned.
De akkor sem megy, még ettől eltekintve sem. Egyedül vagyok, a munkahelyem bármikor megszűnhet, és én nem merek húsz évre eladósodni. Igen, tudom hogy segítenél, ha megszorulok, de mi van, ha neked akkor épp terhes feleségre vagy bölcsőre kell a pénz?
Akkor majd szólok a barátaimnak.
De miért segítenének nekem a te barátaid? Nekem meg nincsenek olyan tőkeerős barátaim.
Akkor vedd úgy, hogy már van egy. Legalább nézz utána. Nem akarlak oda visszaengedni.

Nem mentem bele a vitába, de nem tudom elképzelni ezt a megoldást. Kicsit sutyorog a kisördög, hogy miért ne segíthetne egyszer az életbe neked is valaki, de közben ott villog a szemem előtt a nagy piros nem. Nem akarom ennyire összefűzni az életem az övével. És hogy venné ki magát később, még ha közös névre is vennénk a lakást, ha esetleg tényleg találok egy párt magamnak, hogy az exemmel közös a lakásunk, és tőle kéregetek kölcsön. Én nagyon utálnám, és utálom az összes ex-históriát, és ezt az ő esetleges jövendőbelije sem díjjazná. De azért rendes tőle.

Sokáig hallgattunk még, ültünk zavartan egymás mellett, én kicsit megkönnyebbültem: már nem csak az én vállamat nyomta a teher, már nem volt rejtegetni valóm. G. néha megölelt, hogy nem jó ez így, nem volna szabad ennek így történnie. Néha kiment valahová egy pár mély lélegzetet venni, mert szerintem neki is sírhatnékja volt.

Aztán csináltunk egy kávét, mondtam kapcsolja be a tévét, épp a kedvenc műsora ment, nem akartam a két hetet ilyen könnyes szemmel végigülni.

Egy darabig még olyan furcsa érzés volt. De belekapaszkodtunk ebbe a két hétbe, haladékot kaptunk, most még nem kell menni. És elringattuk magunkat, mint ha mi sem történt volna. Sokkal egyszerűbb az elmúlt négy év mindennapjaihoz visszatérni, mint az új helyzettel valamit kezdeni.
És azóta úgy teszünk, vagyis olyan érzés, mintha miden rendben volna. Beszélgetünk, viccelődünk, főzünk. Néha persze minden magyarázat nélkül hirtelen elkomolyodunk, és zavartan sütjük le a szemünk, mint akit rajta kaptak.

Hálás vagyok, hogy mindezt így meg tudtuk beszélni, ez sokat könnyített a helyzetemen. Minden egyszerűbb lesz egy kicsit. Megértettük egymást, már nincs harag vagy panasz sem. Sorstársak vagyunk.

1251

“Jó reggelt mndenkinek! Úgy gondoltam, kell egy kis levegőváltozás – Ma
hajnalban csöppnyi császárnőként láttam meg a napocskát 🙂 2200 grammal és
58 centivel dicsekedhetem. Anya és én is jól vagyunk. Sok puszit küld B.
Anita” – ez az SMS érkezett ma reggel a frissenszületett unokahugomtól.
kicsit korán, kicsit váratlanul, de nagyon örülök. Már nagyon várták, és a
hugom nagyszerű anya lesz. Nem tudom miért, de olyan boldoggá tett.
————————————-
Tele van a postaládája? C2MAIL 30 MB e-mail tárhely ingyen!
http://mail.c2.hu

1252

Magasan képzett, harmincas, jóképű, sikeres cégtulajdonos, előkelő
társaságok középpontja. Képes hétköznap este azért telefonálni, hogy
vegyünk fel neki egy bizonyos esti mozimagazin-műsort, mert elfoglaltságai
miatt nem tudja megnézni. Nem mintha a mozi érdekelné, csak a nő. A nő,
akit mindig epekedve nézett. A magyar férfiak álma. A nő, akivel
kapcsolatai révén sikerült találkoznia, és akiről a randevú után
kiábrándultan mesélte, hogy milyen unalmas, üresfejű, mesterkélt és így
élőben nem is olyan vonzó. Nem lett folytatás, noha a nő mindenre hajlandó
lett volna. De szerda esténként senki ne tartsa fel, mert aznap csak ül a
sötét szobában a tévé előtt és csak bámul, mint egy tizenkétéves az ágya
fölötti poszterre. Szánalmas?
————————————-
Mi a C2? http://mail.c2.hu

1253

Már két hónapja nem alszom rendesen.
Eleinte nem tudtam este elaludni, akkoriban a vizsgaidőszak és a sok tanulás miatt zakatolt az agyam. Az utóbbi hetekben pedig az elfolytott ideg emészt: a gyomrom túlcsordul már a savtól, reggel bármilyen álmos is vagyok, már jóval az óra előtt felébredek, és mikor alszom, álmaimban a nappali félelmeim elevenednek meg.
Szeretnék már túl lenni ezen az egészen és befejezni az életem nagytakarítását.
Utoljára akkor aludtam ilyen rosszul, mikor kimentem Ausztriába: új ország, új környezet, új lakás, új emberek, új nyelv, új ágy…. hetekig nem tudott az agyam kikapcsolni. De akkoriban legalább lelki bajaim nem voltak… 

1254

Jó négy éven keresztül lógtam a tömegközlekedési eszközökön.
Tegnap lejárt a bérletem, mert csak hetit vettem, és végiggörcsölöm a tíz perces utat is, hogy nincs jegyem. (Ha meg van, akkor rendre elfelejtek lyukasztani)

Ma már kiborít és az egész napomat elrontja  egy ellenőr kekeckedése, de régen szórakoztatott.
Az utóbbi néhány évben lelkiismeretes bérlet-vásárló vált belőlem, bármennyire is gazdaságtalan ez a megoldás. Felnőttem, kötelességtudó állapolgár lett belőlem. Pedig két év alatt vagy 40 %-al ment fel a havibérlet ára.

1255

Tegnap mikor hazaértem, G. épp mosogatott. A száraz ruhák összehajtva, friss mosás kiteregetve, az asztalon rend.

Ha még virágot is vettél volna, nagy balhé lenne! – mondom. Már így is nagyon gyanús.
Azért kedves tőle.

G. most fog csak igazán belém szeretni: mivel már hónapok óta tudom, hogy eljövök, hogy el kell jönnöm, egészen megváltozott a kapcsolatunk.
Már semminek nincs jelentősége.
És neki pont ez az ideális: nem érdekel, mikor jön haza, hogy egész este a gép előtt ül, vagy hogy vasárnap már megint ott vendégeskedett, és nem hozta el a Gyereket. Nem akarom tudni, hogy vett-e az Exnek névnapi ajándékot, és nem fontos már, hogy berendezzük-e a lakást. Most vagyok az ideális nő.

1256

Találtam! Találtam! Találtam!
Tegnap este lakást. És február 15-én költözöm. Beigazolódott az előző napi érzetem: akkor minden olyan rosszul nézett ki, minden albérlet elkelt, drága volt, messze volt. De a csüggedtség ellenére is éreztem, hogy ez nem lehet véletlen, ez azért van, mert valamelyik másik lakást kell megtalálnom, azért nem aktuális már a többi, mert valami sokkal jobb van nekem rendelve. Sokszor gondolok ilyesmire, lehet hogy csak azért, mert képtelen vagyok elfogadni, hogy érhet valami csak rossz, cél nélküli és direkt rossz, és mindez nem csak a későbi jó előfutára… 🙂

Még egy mérföldkő van hátra: lezárni G.-vel a kapcsolatunkat és elköltözni. Ez lesz a legnehezebb, de az utolsó lépés. Folyton azt látom magam előtt, hogy bőgve cipelem a dobozaimat az emeletről, de ezt nem fogom tudni elkerülni.

1257

 Ma ismét én voltam a rendszergazdák réme: addig dugdostam céltudatos hozzánemértéssel a csatlakozókat meg kábeleket a nagy káosz-szekrényben, míg el nem értem, hogy a tárgyalóban is legyen hálózat. És a videokonferencia ne romoljon el, meg a telefon is működjön. Szerencsére Németországból ritkán jönnek rá a turpisságaimra. Olyankor persze már kora reggel hangzatos helyreigazításban részesítenek, de azt követően legalább megoldják féléves könyörgés nélkül is a problémát.
Hiába, valahogy fel kell hívnom magunkra – a nagy multi kis magyar mostoha lányára – a figyelmet…

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum