1250

Megmondtam G.-nek, hogy elköltözöm.

Nem akartam még, de így alakult, és talán jobb is így.
Szombat reggel ismét felidegesítettek ottlakó barátaink, mert négy nekifutásra sem sikerült bejutnom reggel a fürdőszobába. Nem akartam már balhézni erre a rövid időre, ezért nem tettem szóvá, de G. látta, hogy valami bajom van.

Nagy, ijedt szemekkel kérdezte, hogy mi bajom. Kitálaltam. Mármint a barátainkról.
De, igen, őt is zavarják. Majd beszél velük.
Nem kell, már megoldottam máshogy. Mire gondoltál az előbb, mikor kérdezted, hogy mi bajom? Lelkifurdalás volt a szemedben.
Arra, hogy beszélnünk kellene a kapcsolatunkról.
Szerintem is, de tőlük még ezt sem lehet.

Megreggeliztünk, a barátaink (bár mostanában már nem nevezném annak) szerencsére elhagyták a lakást, így nyugodtan tudtunk beszélgetni.

Egyre jobban érzi, hogy ez nem működik jól, hogy vannak olyan becsípődések, amin már nem tudjuk túltenni magunkat, és nem jó ez így. Egyetértek.
És csak ezért volt ilyen ijedtséd a szemedben? Úgy néztél ki, mint aki fél, hogy rajtakapták.
Tudod, karácsonykor felhívott egy volt barátnőm, és találkoztam vele ebben a hónapban, együtt ebédeltünk. És azóta küld néha e-mailt, és azt hittem, azt láttad meg.
Ki ez a lány, van jelentősége?
Nincs, vagyis van, akivel együtt voltam mindnek van. De nem kellett volna találkoznunk, felelevenedett bennem minden jó és minden rossz vele kapcsolatban. Talán nem kellet volna vele találkoznom.
Jó.

Lassan kezdtem a mondandómba. Nem sírtam. Pedig ilyekor mindig szoktam. Csak néha remegett meg a hangom, míg beszéltem.
Én is ezt érzem. Nem szabad ezt tovább csinálnunk. Ezeket a problémákat nem fogjuk tudni megoldani. Én pedig nem akarok több titkot, több várakozást, több exet, több éjjeli hazavárást, nem akarok minden telefonnál összerezzeni, hogy vajon ki az, van-e félnivalóm. Nem tudok bízni, nem tudok hinni. Mondhatsz bármit, elhiszem, mert el akarom hinni, de nem bízom benned. Visszajöttem, mert megígérted, hogy elrendezed a dolgokat. Nem így történt: csak az változott, amit kikönyörögtem. Nem akarlak többet megváltoztatni. És nem akarom magam tovább álltatni. A legutóbbi beszélgetésünk alakalmával teljesen világossá vált, hogy nincs tovább. Ezért a vizsgaidőszak végén elkezdtem albérletet keresni, és hónap közepén elköltözöm.

Hitetlenkedve nézett rám: Elköltözöl?!
De G.! épp most értettünk egyet abban hogy nem működik a kapcsolatunk. Szerinted ebből mi következik? Ezzel a tudattal eléldegélünk még egy pár évet?
Nem, csak nem jutottam még el sose ilyen konkrétumokig. Nem jó ez így. Mi szeretjük egymást. Úgy hiányozna az a sok hétköznapi kis gesztus, amik olyan jók.
Megölelt, és a tenyerébe fogta az arcom. Nagyon szertem a kezét.

Sokat hallgattunk még, néha belekezdtünk egy-egy mondatba. G. még nem rakta magában helyére a dolgokat.
Olyan vagyok, mint egy zombi, teljesen mag vagyok zavarodva. Én ezt nem értem. Akkor most szakítottunk?
Nem nem szakítottunk, nem foglak mostantól kezdve utálni, szeretjük egymást, de mivel nem működik a kapcsolatunk a legjobb szándék ellenére sem, ezért abbahagyjuk.

És megint valakive össze akarsz költözni albérletbe?
Nincs más választásom. Hallgatás.
Vegyünk neked egy lakást.
Ne viccelj, nekem nincs pénzem, te pedig mire fel vennél?
Nem, nem én vennék, annyi pénzem nekem sincs, da talán ha te is beleraknád a spórolt pénzed, és nekem sem hiányozna x forint, és talán vennél fel lakáshitelt….
De miért adnál nekem ennyi pénzt?
Mert miért ne, négy évig összefonódott az életünk.
De azt a pénzt te kerested!
De arra költöm, amire akarom, és jobb volna, ha valami hülye autóra költeném, ami megint tönkremegy, így pedig arra használnám, ami boldoggá tesz. Érdemes volna legalább utánanézned.
De akkor sem megy, még ettől eltekintve sem. Egyedül vagyok, a munkahelyem bármikor megszűnhet, és én nem merek húsz évre eladósodni. Igen, tudom hogy segítenél, ha megszorulok, de mi van, ha neked akkor épp terhes feleségre vagy bölcsőre kell a pénz?
Akkor majd szólok a barátaimnak.
De miért segítenének nekem a te barátaid? Nekem meg nincsenek olyan tőkeerős barátaim.
Akkor vedd úgy, hogy már van egy. Legalább nézz utána. Nem akarlak oda visszaengedni.

Nem mentem bele a vitába, de nem tudom elképzelni ezt a megoldást. Kicsit sutyorog a kisördög, hogy miért ne segíthetne egyszer az életbe neked is valaki, de közben ott villog a szemem előtt a nagy piros nem. Nem akarom ennyire összefűzni az életem az övével. És hogy venné ki magát később, még ha közös névre is vennénk a lakást, ha esetleg tényleg találok egy párt magamnak, hogy az exemmel közös a lakásunk, és tőle kéregetek kölcsön. Én nagyon utálnám, és utálom az összes ex-históriát, és ezt az ő esetleges jövendőbelije sem díjjazná. De azért rendes tőle.

Sokáig hallgattunk még, ültünk zavartan egymás mellett, én kicsit megkönnyebbültem: már nem csak az én vállamat nyomta a teher, már nem volt rejtegetni valóm. G. néha megölelt, hogy nem jó ez így, nem volna szabad ennek így történnie. Néha kiment valahová egy pár mély lélegzetet venni, mert szerintem neki is sírhatnékja volt.

Aztán csináltunk egy kávét, mondtam kapcsolja be a tévét, épp a kedvenc műsora ment, nem akartam a két hetet ilyen könnyes szemmel végigülni.

Egy darabig még olyan furcsa érzés volt. De belekapaszkodtunk ebbe a két hétbe, haladékot kaptunk, most még nem kell menni. És elringattuk magunkat, mint ha mi sem történt volna. Sokkal egyszerűbb az elmúlt négy év mindennapjaihoz visszatérni, mint az új helyzettel valamit kezdeni.
És azóta úgy teszünk, vagyis olyan érzés, mintha miden rendben volna. Beszélgetünk, viccelődünk, főzünk. Néha persze minden magyarázat nélkül hirtelen elkomolyodunk, és zavartan sütjük le a szemünk, mint akit rajta kaptak.

Hálás vagyok, hogy mindezt így meg tudtuk beszélni, ez sokat könnyített a helyzetemen. Minden egyszerűbb lesz egy kicsit. Megértettük egymást, már nincs harag vagy panasz sem. Sorstársak vagyunk.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum