1199

Nagyon vagánykodtam a múlt héten, hogy milyen jól érzem magam, aztán jött a hétvége, és nem volt semmi határozott programom (a szombati iskolán kívül) és máris olyan elárvultnak éreztem magam az üres és sötét lakásban, minha már egy hete nem nézett volna senki felém.

Ez mindig egy meghatározott – mondhatni ízű és állagú – érzés. Már jól ismerem: mindig ugyan olyan. Csak eddig azt hittem, már kinőttem belőle. De nem.
Talán annak is köszönhető, hogy életem első tizenyolc évében sose voltam egyedül. Még külön szobám sem volt. És ha egyedül vagyok egy házban, és senkit még csak haza se várok, rögtön elfog ez az érzés. Ragacsos, kesernyés és szürke. De nem határozott, nem megfogható.

Mindössze annyi változott az évek alatt, hogy felismerem, hogy már nem adom át magam. Mint az Egy csodálatos elmében: már tudom, hogy ők az én kísérteteim, de azt is tudom, hogy nem valóság, csak kísértet. És megpróbálok róla nem tudomást venni.

Ültem a fotelban, már estére járt, végre nem én voltam az egyetlen, akinek égetnie kellett a lámpát ahhoz, hogy lásson. Már összeszereltem a délelőtt vásárolt új dohányzóasztalomat is. Ültem, kezemben a telefonnal, és sms-t pötyögtem G.-nek. Valami semmitmondót igyekeztem, mégis titkon reméltem, hogy vissza fog hívni, és kicsit beszélgetünk. Oda szerettem volna ülni mellé, a régi, rendetlen lakásba a szakadt bőrkanapéra, és az ölébe hajtani a fejem, mint régen. Még mindig úgy beszélek: mikor még otthon voltam…
Térj észhez!-mondtam magamnak, és a Magány-kísérteteimnek, és egy sóhaj kíséretében az ágyra dobtam a telefont, a befejezetlen üzenettel.

Reklámok

1200

A szankciókat elkerülendő a Fővárosi Kéménysprő Vállalat második, nyomatékos felszólítására ma 9 és 11 között otthon tartózkodtam. Mert ugye hétfőn délelőttl mi mást is csinálhatnék… Pedig nem is voltak igazi kéményseprők: még kéményseprőjük se volt.

Mikor fél tizenegykor kiléptem a gangra, meglepetten néztem fel: süt a nap ?! Ez a lakásból egyáltalán nem észlelhető. Belső udvarra néző ablakok, fölöttünk még vagy hat emelet: egész nap olyan fényviszonyok uralkodnak a lakásban, mint ha egy borongós napon este fél hat volna. Téli fél hat.

1201

Meguntam a komplikációkat.
A Király utcában bementem egy Használt műszaki cikkeek adás-vétele üzletbe
Rámutattam a polcon egy közepes méretű tévére
Az árát-érték arányt jónak találva azt mondtam, elviszem
Mivel elvinni nem tudtam, beraktram egy taxiba
Mivel itt szerencsére nem a harmadikon lakom, felvittem a lakásba
Kerestem villamos boltot a környéken, de nem találtam
Bementem a médiába, vettem kábelt, elosztót, csatlakozót
Otthon bekötöttem a tévéket (MŰKÖDIK)
Beállitottam a csatornákat (csak részben működik:)

Már csak egy tévéállvány kéne. Könyvesdobozokra szándékoztam rakni, de már az összes könyvem elpakoltam, és a nagy dobozaimat kidobtam…

Este felszabadultam róttam a város utcáit, és a barátnőmet villamos helyett gyalog látogattam meg. Útközben nagyokat léptem.

1202

G. még mindig hozzám fordul minden gondjával-panaszával, a munkahelyi bajaival, az orvosnál átélt megaláztatásaival, az egészségügyi problémáival. Bármi történik, ami mesélhető, már hív is és mesél. Többnyire panaszkodik. Kicsit abszurd. Félig a nem hitelesített tulajdoni lap másolatokkal, félig ez esetleges prosztatagyulladásával foglalkozok.

1203

Azt hiszem pályát módosítok, és pénzügyminiszter leszek:

A rendes havi fizetésemből (és a megspórolt januáriból, mikoris alig költöttem valamit) mindenre sikerült megspórolnom, még azokra is, amit már a félretett pénzemből szándékoztam finanszírozni. Pedig a fizetésem épp csak hatszámjegyű. Csak ámulok és bámulok.

Félhavi lakbér + kaució
használt tévé (ma veszem meg)
túrakabát (igen jó, de leárazva, amúgy a félhavi fizetésembe kerülne)
lakásfelszerelés (függöny, ágytakaró, fotelhuzat, lámpa: kis kreativitással és munkával, de a főbérlő tegnap nem ismert a szobára)
Prágai hétvégi út befizetése (költőpénz majd a jövő haviból)
Anyu születésnapi ajándéka és az ünnepség italfedezete

És nem éhezem, voltam kétszer még moziban, vettem könyveket és virágokat is.

 

1204

Nem is dicsérsz meg, hogy kibírtam két napig, hogy ne hívjalak? – kérdezte G. szomorúan tegnap este nyolckor a telefonba.
Hangja valami végtelen távolinak tűnő életembe repített vissza (ki hinné, hogy még két hete sincs), és kissé nosztalgikusan hallgattam a hangját. Annyi minden történik mostanában….
Hogy érzed magad?-kérdezi komoly hangon a beszélgetés végén. Tudom, hogy a lelki életemre gondol, de szándékosan nem értem meg, és motyogok valamit a rossz időről meg a munkáról. Nem akarok hazudni, de hogy mondhatnám azt, hogy Teneharagudj, de én már rég túltettem magam a közös négy évünkön, már kiszenvedtem a kapcsolatunk alatt, csk te nem vetted komolyan, és csak ritkán gondolok rád, általában úgy nyolc óra körül, és egyébként pompásan érzem magam, vagy ha nem, az valaki más miatt van, mert a szívem tréfát űz velem?!

Igen, az egyetlen problémám most ez a botor szív, ami még mindig nem dobog rendesen, de lassan talán lecsillapodik. Dühödten és szemrehányón nézek rá, oda a bal oldalamra, mert nem hagy békén és nem engedelmeskedik az akaratomnak, pedig folyamatosan hideg észérveket zúdítok rá. De ez biztos csak valami áprilisi tréfa, vagy egy lecke, amiből tanulnom kell.

1205

Tegnap nekiálltam egy könyv fordításának. Az első könyvem, amit németül olvastam el, és találomra választottam ki a könybesboltban. Vagyis nem is találomra, hanem mert névrokon. Könnyen olvasható és vices-irónikus. A lakótársam kedvéért álltam most neki a fordításnak, meg mert ha már ezt olvastam először, miért ne fordítanám is le először: jó lesz gyakorlásnak, úgyis nehezen öntöm szavakba másik nyelven a megértett szöveget.

Ma rákerestem a neten, és láttam, hogy már le van fordítva magyarra. De olyan rettenetesen szörnyű, hogy ha nekem így akad először a kezembe, nagy ívbe hajítom el….

Nem olvastam és nem láttam a Biride Jonest, arról nem nyilatkozom, de a Terézanyut megkaptam karácsonyra egy barátnőtől, és egy nap alatt végigfutottam rajta, mert –szerény véleményem szerint – meglehetősen szar. És egy csöppet sem vicces. Mindkettőből (mármint Terézanyuból meg a magyar Mondscheintarifból) hiányzik az irónia és legfőképp az önirónia. Pont az, mi viccessé és értékelhetővé teszi. Mert így inkább egy Cosmopolitan cikkre emlékeztetnek, mint szórakoztató irodalomra. 

Persze én is változok: sok minden ma már nem tetszik, amit régen jónak találtam, és fordítva. De azért még mindig képes vagyok különbséget tenni. Egyébként ennek a csajnak szerintem egyedül ez a könyve jó, a többi szintén megy el gagyi irányba. De ha már elkezdtem, be is fejezem a fordítást: meglátjuk, ki mit hoz ki belőle. De kissé elment a kedvem tőle.

Ja, és majdnem hanyatt estem, mikor megláttam, hogy magyarul a Mikor hívsz már te gazember címet adták neki… Szóval nem akarom én irodalmi magaslatokra emelni ezt a könyvet, de magyarul valami fájdalmasan szart csináltak belőle.

 

 

1206

Lefekvéskor még mindig először a jobb oldalamra fordulok, megszokásból.
G. helyett a Bádogdob borítóján ülő kisfiú, egy PestiEst, egy körömcsipesz, egy szemüveg és egy tubus Kamill kéz és körömápoló krém tekint vissza rám.

Megfordulok, magamra húzom a takarót és elalszom.

1207

Fogadjunk, hogy csak háromra ér be – szólt a kolléganőm, miután a főnök azt ígérte, hogy délre itt lesz.
Fogadjunk, hogy ma sem jön be – mondtam én rutinnal.

15:00 és 15:05 között tartózkodott az irodában, míg kivette az ebédrendelését a hűtőből.
És ez így megy hetek óta.  A kinti főnőköknek mondjátok, hogy fogorvosnál vagyok – mondja ilyenkor.
Már nincs is annyi fogad, mint ahányszor ezt hazudtuk!
Hiába, házat építeni csak munkaidő alatt lehet… havi egymillió nettó mellett persze…

1208

A legfinomabb csoki a Melba kocka.
Igaz, sose jöttem volna rá, hogy ez ananász íz, és kár hogy a Nestlé forgalmazza, de akkor is! 
Pedig leszokóban vagyok…

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum