1204

Nem is dicsérsz meg, hogy kibírtam két napig, hogy ne hívjalak? – kérdezte G. szomorúan tegnap este nyolckor a telefonba.
Hangja valami végtelen távolinak tűnő életembe repített vissza (ki hinné, hogy még két hete sincs), és kissé nosztalgikusan hallgattam a hangját. Annyi minden történik mostanában….
Hogy érzed magad?-kérdezi komoly hangon a beszélgetés végén. Tudom, hogy a lelki életemre gondol, de szándékosan nem értem meg, és motyogok valamit a rossz időről meg a munkáról. Nem akarok hazudni, de hogy mondhatnám azt, hogy Teneharagudj, de én már rég túltettem magam a közös négy évünkön, már kiszenvedtem a kapcsolatunk alatt, csk te nem vetted komolyan, és csak ritkán gondolok rád, általában úgy nyolc óra körül, és egyébként pompásan érzem magam, vagy ha nem, az valaki más miatt van, mert a szívem tréfát űz velem?!

Igen, az egyetlen problémám most ez a botor szív, ami még mindig nem dobog rendesen, de lassan talán lecsillapodik. Dühödten és szemrehányón nézek rá, oda a bal oldalamra, mert nem hagy békén és nem engedelmeskedik az akaratomnak, pedig folyamatosan hideg észérveket zúdítok rá. De ez biztos csak valami áprilisi tréfa, vagy egy lecke, amiből tanulnom kell.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum