1104

-Ha minden nap rántott húst eszel, bármennyire is szereted, megunod, nem?
-Igen, de hetente vagy uram bocsá’ naponta meg bírom enni a csokit, már évek óta, anélkül, hogy megunnám.

Hogy miről is szól ez az egész? Csak gondolat-foszlányok. Hétvégén beszélgettem egy fiúval a “hétköznapok szexualitásáról” vagy hogy is nevezzem. Hogy mikor lesz unalmas, meg a vadászösztön, meg az otthonkás feleségek és megcsalások témakör…

Míg beszélgettünk, majdnem igazat adtam neki rántotthús ügyben, de később elgondolkodtam és fellázadtam. Akkor jutott eszembe a csokoládé is.

Biztos mindannyian különbözőek vagyunk, és nekem is kevés a tapasztalatom hosszú (azaz sokéves) kapcsolatok terén, és persze így könnyen okoskodok. De azt túlzásnak tartom, hogy egy rövid idő után már csak akkor érdekes egy nő, ha valamit “újít”.
És a férfi, aki elvárja a nőtől, hogy mindig más, új és izgalmas legyen, valszeg kinyúlt melegítőben tesped fél délután a tévé előtt. Tényleg ennyire fontos a hódítás és az újdonság? Tehát még az sem elég, ha valaki szép, ápolt, kívánatos, stb… ha nem rukkol elő valami újjal, vagy bújik szerepekbe, két hónap alatt mindenképpen unalmassá válik?
Jó, tudom, nem mindenki ilyen, de ezen kicsit meglepődtem.
De ki tudja, hány férfi rohangál még ilyen véleménnyel, csak nem tudunk róla?

És mi nők? Mi mikor unjuk meg? Vagy mi sem beszélünk róla? vagy nálunk nagyobb szerepet játszanak az érzelemek? Vagy az örökös megfelelni-vágyásban egészen megfeledkezünk saját magunkról? Vagy csak mindent megteszünk, hogy ne hagyjanak el? Vagy csak jobban titkoljuk a félrelépéseinket?

Természetes folyamatok ezek, vagy csak rajtunk, a saját érzelmi hanyagságunkon vagy az egoizmuson múlik? Vagy már túl nagy szerepe lett a szexnek? A férfiak vajon tényleg természetüknél fogva ilyenek? Hol a határ az ösztön és az ember között? Van?

“A szociológia szerint az embernek nincsenek ösztönei, az ember tudatos, és nem ösztönlény. Vannak biológiai reflexei és szükségletei, ám ahogyan azokat használja vagy kielégíti, annak módjai a különböző kultúrák érték- és normarendszere valamint viselkedési szakaszai változnak.”

Sokat gondolkoztam ezeken korábban is, de egy kapcsoatban mindig valamilyen mértékben elfogult voltam. Most így, kívülről, függetlenül, állásfoglalás nélkül szemlélve összezavarodok és egy kicsit megrettenek.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum