1103

Egész héten nem kacagok olyan jóízűt, mint Danival.
Gyakran mosolygok, nevetek, kuncogok, de nem kacagok ilyen felszabadultan.
Tegnap az esős idő ellenére is elindultam vele futni, gondoltam, legalább nem érzi majd úgy, hogy cserben hagytam. Még mindig hihetetlen látni, hogy feldobódik attól a pillanattól kezdve, hogy kilépünk a kapun.
Nagy távokat nem tettünk meg, mert az elején a dombon felfelé nem bírt magával: végig ugrált… Mikor már a legtávolabb voltunk a háztól, elkezdett szakadni az eső, mintha dézsából öntenék. Na, most lesz nemulass, gondoltam, míg innen hazaviszem… De ő csak nevetett hangosan és huncutul, a karját és tenyerét kinyújtotta az esőnek.
Ettől én is elszégeltem magam, kieresztettem a fejem a behúzott nyakamból, az égre emeltem a tekintetem, felszabadultan sétáltunk és nevetve hagytuk, hogy csurogjon végig az arcunkon a víz…

Mennyivel egyszerűbb és vidámabb volna az élet is, ha nem ragaszkodnánk az esernyőnkhöz, a tökéletes frizuránkhoz és vízálló sminkünkhöz, hanem egyszerűen csak elengednénk mindent, trappolnánk a pocsolyákban és átadnánk magunkat az életnek…

Ja, és van már nevem is. Új nevem. Úgy kell kimondani, hogy a kisujjam külső élét végighúzom az arcomon föntről lefelé. Ez a nevem. A hosszú hajam miatt. Valahogy ez ragadt rám. Megható. Így kérdeznek utánam, hogy mikor jövök….

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum