1096

Ürítsd ki a gondolataid…
Légy teljesen vágy nélküli…
Légy üres, mint egy bambusznád…
Semmivé válni….

Menj a francba, Osho… – gondoltam.

Kaptam egy Osho könyvet (egy kicsit nagyobb lélegzetvételű, mint a most bejött könyvei), a Tantra, és az első hatvan-hetven oldal margóját már tele rajzoltam kérdőjelekkel, és már épp ott tartottam, hogy én ugyan ezt végig nem olvasom, mert én inkább Zorbász vagyok, mint Buddha…
Aztán lassan kezdett a könyv érdekes lenni, kezdem megérteni, hogy mit is akar ezzel mondani. Lassan szóba kerül az “élvezd a pillanatot” és az “ünnepelj” is, és máris nem olyan test-idegen. Egy szóval sem állítom, hogy az egész szemléletet úgy ahogy van magamévá teszem, de kezd elgondolkoztatni. Kezd érdekes lenni, legalább annyira, hogy figyelmesen végig olvassam.

Másrészt kellenek hozzá a saját folyamatos megtapaszalásaim. Mikor tele vagyok kellemes, nagy valószínűséggel beteljesülő vágyakka, édes álmokkal, kellemes és izgalmas tervekkel, akkor persze, hogy kiráz a hideg a vágy-nélküliség gondolatára. Hisz célok és vágyak nélkül mit ér az élet? És ha csalódok, mi van akkor? Legalább nem vagyok üres, és érzem, hogy élek… Nekem ne magyarázzaon senki, a hátam közepére se hiányzik ilyen steril élet…

Aztán néhány nappal később valóban rosszul, vagyis inkább csak kellemetlenül érzem magam, mert a dolgok nem az elvárásaim szerint alakulnak, és akkor egyszer csak megértem, miről akar beszélni… Látom magam előtt a listát az elképzeléseimről, a vágyaimról, amihez ragaszkodok, ami megköt.
Az utóbbi időben tapasztaltam valami furcs érzést vagy állapotot, ami talán hasonlít is ahhoz, amit ő vágy-nélküliségnek hív, de én sose neveztem el, csak azt éreztem, hogy micsoda szabadság és könnyűség az, ha semmihez nem ragaszkodok. se a múlthoz, se jövőhöz, se emberekhez, se elképzelésekhez, egyszerűen csak vagyok, és boldog vagyok, és hagyom, hogy történjenek a dolgok. Persze megszokásból újra és újra megragadok valamit, ami megköt, és elvesztem ezt az állapotot, ami tulajdonképpen elég újszerű érzés számomra, de nagyon vonz.

Mostanra már másról ír, fogadj e mindent, mondj igent, élvezd a pillanatot, az egyszerű dolgokat, ünnepelj: már most is minden készen áll hozzá, a virágok kinyíltak, a madarak énekelnek, a nap ott van fenn az égen-ünnepelj… és az üreges bambusznád furulyává változik…

Így is sok befogadhatatlan gondolattal találkozom a könyvben, de az alap-mondanivalóját kezdem kapisgálni, és sokat gondolkozom rajta, próbálom összevetni a saját életemmel és elképzelni a gyakorlati megvalósulást.
Igazából kiváncsi lennék magára az emberre. Mert okosakat mondani sokan tudnak, de én azt szeretem látni, hogy az életük – az a hétköznapi, szürke – milyen. Ha az tettszik vagy vonz, akkor igazán kívácsi leszek a gondolataira vagy elméleteire.

Mindenesetre így is elgondolkodtat, ízlelgetem, mint egy új fűszert…nincs határozott véleményem róla, se pozitív, se negatív, de napok óta foglalkoztat, és ez már önmagában hasznos.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum