1058

Nézd máá meg, mi van a szemembe’ ! – nyöszörög a lány.
Nem látom… Várj csak! Valami kis fekete… -a férje megpróbálja kipiszkálni, de az csak beljebb megy.
A francba B. de hülye vagy! Nem hiszem el hogy képtelen vagy kiszedni – ugrik fel a székről.

********

Reggeli a hotelben:
B. ne bénázz itt nekem! Miért nem veszel mégegy tányért magad elé?
Jó így, elférek.
De nem tudnál véletlen normálisan enni? Vágd fel azt a paradicsomot és sózd meg. Most meg miért töltessz annyi kávét?

*********

Én igenis jól és balesetmentesen vezetek már tíz éve. Persze én még ennyi szabályt sem tartok be, mint ő – vagyánykodik nekünk a nő. – Nem látod azt a  hülye táblát? Reserved, itt nem állhatsz meg!-rivall hirtelen a férjére.
Az egész belvárosban sehol nem állhatok meg. Azt mondtad csak kiugrassz, és veszel egy fagyit.
Igen, de állj meg árnyákban! (Az auto légkondicionált) – és ne arra menj! Nem látod, hogy zsákutca? Hidd csak el nekem!

*******

Svédasztalos vacsora a hajón, a férjek hordják az asztalhoz az ételt a feleségeiknek.
Apuciii, hoznál nekem még zöldköretet iiis?-így az asszony
Persze, drágám! – áll fel ismét a férj.
De ebben van borsó is, miért ilyet hoztál? Tudod, hogy nem szeretem. – vágja a pofákat a nő.
Mert nem volt másféle. Csak saláta.
-Akkor miért nem azt hoztál?
-Azt már hoztam!
-De ne ilyet! Hányszor kell neked elmagyarázni…-
és szenvedő képpel sóhajt az ég felé.

*********

Érdekes tapasztalatokat szereztem a hétvégén a feleségekről. Pontosabban a kollégáim feleségeiről, és az egyik kolléganőm feleségként betöltött szerepéről. Egyedül az öreg munkatársnőm volt normális.
Tudom, ez nem reprezentatív minta, noha mindannyian más társadalmi osztályból, családból származnak, más neveltetést kaptak, és különböző anyagi körülmények között élnek.

Mindenesetre megdöbbentő volt látnom, hogy mennyire elveszett a házasságaikból az egymás iránti tisztelet, kedvesség és szeretet. Legalábis ami ezeket a hétköznapi megnyilvánulásokat illet.
Főként és kevés kivétellel a feleségekre volt jellemző, hogy olyan hagsúllyal beszéltek a férjükhöz, hogy ha egy idegenhez vagy baráthoz beszélnének így, az biztos megsértődne egy néhány hónapra. Vagy örökre.
A másik jellemzőjük, hogy a férjiket pont úgy kezelik, mint valamelyik gyereküket (persze a kisebbek közül) aki teljesen hülye, önálló akarattal és véleménnyel nem rendelkezhet, mert a feleségek mindig mindent sokkal jobban tudnak, és olyan apró dolgokban is kioktatják a férfiakat, hogy melyik kezükkel fogják a zsebkendőt, milyen hosszúra hagyják a cipőfűző masniját és mit válasszanak az étlapról.

Tudom, hogy vannak szép számmal ilyen férfiak is, és hogy ez nem minden nőre jellemző, de ez a fene nagy emancipáció ezzel a szeretetlen hangsúllyal párosulva elborzaszt.
Biztos nem így kezdődött a kapcsolat, de miért jut ide? Miért várjuk el a pincértől hogy kedvesen szóljon hozzánk, ha néhány év után már a saját párjainkkal sem úgy kommunikálunk?
Nem tudom, én milyen voltam pl. a G.-vel való kapcsolatomban. Azt hiszem ilyen szélsőségekre nem ragadtattam magam, de biztos sokszor én is szeretetlenül szóltam, és emlékszem, G.-t is sokszor kértem, hogy ne “ilyen” hangon beszéljen velem, de csak most látom igazán tisztán ennek a jelentőségét.

Mert egy kapcsolat megőrzésénél mindig több szó esik az ápot körmökről és szexi fehérneműről, mint a beszéd hangsúlyáról.
Pedig talán sokkal fontosabb.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum