1001

Múlt héten egyik éjjel, a Margit-híd korlátjának támaszkodva arról vitatkoztunk vagy beszélgettünk Jeremiással, hogy milyen mértékig kell tolerálni a bennünket körülvevő emberek számunkra negatív tulajdonságait, és hol az a határ, ahol fogjuk magunkat, köszönjük szépen, de mi ebből nem kérünk.
Én azon az állásponton voltam, hogy egy életünk van, nem szabad olyan dolgokra fecsérelni, amiben vagy akikkel nem érezzük jól magunkat. A mostanság rám jellemző emberkerülő és társadalommegvető, jó esetben is csak irónikus hangulatommal kötöttem az ebet a karóhoz, hogy én pedig senkivel nem alkuszom.

Aztán szombat reggel – épp az Árpád-hídi aluljáróban majszolgattam a péksüteményem a buszra várva – megvilágosodott a másik oldal is: feleős vagy a rózsádért, akit megszelidítettél.
Lehet, hogy azonnal felmondhatok mindennemű kontaktust idegenekkel és lényegtelen személyekkel, de akiket megszelidítettem, akik valami módon közel állnak hozzám, akik a barátaim, akiket szeretek: igenis jó és helyes a tolerancia. Ezekben az esetekben ez nem önmagammal való meghasonulás, nem az elvek elvetése, hanem szeretet. És ezek az emberek ugyanilyen szeretettel viszonyulnak hozzám, és bocsátják meg az én hibáimat és gyarlóságaimat.

Tudom, hogy ezek teljesen közismert, kicsit nyálasnak tűnő gondolatsorok, de engem a lelki remeteségemből húztak kicsit a felszínre, mielőtt teljesen elszigetelődtem volna.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum