A minap színházban néztük meg, azóta pedig el is olvastam A revizor-t.
Tetszett.Minden felvonást más helyről néztünk: a legolcsóbbra vettünk jegyet, és szépen araszolgattunk az üres jók felé. Végül páholy első sorban kötöttünk ki.
De nem is ez a lényeg: a múltkor olvastam Müller sajátos szemléletű elemzését a műről és magáról Gogolról is. Namármost én viszonylag érzékeny antennájú lénynek képzelem magam, ennek ellenére az istennek sem fedeztem fel azokat a dolgokat, amelyekről beszélt. Jó, az előadásban nem jön át – gondoltam – inkább el is olvasom. Nem tartott soká.
De fájdalom: abban sem leltem a felvázoltakat.
Két lehetőség van: vagy nekem nincs fülem a hallásra, vagy Müller (meg általában az összes okos ember) magyaráz bele egy műbe meg egy emberbe olyanokat, amelyektől maga a szóban forgó személy is félrenyelne, ha hallaná. Mert kis ügyességgel bármibe bele lehet magyarázni bármit. Aztán vagy úgy van, vagy nem.
Lényegében lényegtelen: Gogol nekem továbbra is Gogol és kész.
A minap vettem egy dvd lejátszót. Nem tudom miért: úgyincs időm filmet nézni. Viszont ha mégis, akkor azt csak a gépen tudtam, ott viszont nagyon kényelmetlen a szék.
Következésképpen vagy egy kényelmes szék kell, vagy egy lejátszó.
Ez utóbbi volt az olcsóbb.
Tegnap lomtalanítottam egy széket.
De már nem veszik vissza a lejátszót.
