864

Reklámok

865

Sajnálom, hogy nem írok ide mostanában. De most nem megy.
Nem, nem akarom abbahagyni. Talán néhány nap, hét vagy hónap, és letisztulnak bennem a dolgok annyira, hogy újra ide is írjak.
Mert most még többet írok, mint eddig, a nélkül talán ki sem bírnám az utóbbi idők káoszát. Csak otthon, füzetbe. De megvan. Talán egyszer még be is másolom.

Annyi minden történt az utóbbi pár hétben, öröm és bánat, fájdalom és remény, és mindez egy stresszes vizsgaidőszak közepén (Biztos, hogy az idei vizsgáim alaposan meg fogják ezt szenvedni, de ez most a legkevesebb), hogy a múlt hétre azt hittem, szétrobban a fejem.
Éjjelente az utcán csavarogtam, és próbáltam rendet tenni odabenn.
Mostanra már néhány körvonalat is látok, de nem tudom, mikorra válnak tisztává a kontúrok.
Egyik szemem sír, a másik nevet.

866

Barátnőm kiveszi azt a vendéglátó helyiséget ahol anno együtt dolgoztunk.
Nem kis elégtétel lesz számára, mikor kirúgja azt a lányt, aki annak idején kitúrta az állásából.
Ezt megünneplendő szombaton ismét kártya-parti.
Én meg maj ünneplem a sikerült vagy nem sikerült délelőtti vizsgámat.
G. egyébként lejelentkezett erről is. Sajnálom, mert a másik decemberi vizsgánk is ütközni fog, magyarán ha nem hajlandó velem egy teremben ülni, az összes vizsgáját kénytelen lesz januárra időzíteni.

Jó lenne most egy huszáros vágással a legújabb káoszaimat rendezni. Mondjuk lassancskán, de azért haladok. Úgy látszik, lételemem a komplikáció.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum