852

HÁt.
Úgy volt, hogy tegnap végre le tudunk ülni beszélgetni.
Nem tudtunk. Most fontosabb volt a munka. Mert állítólag nincsen semmi baj. Tényleg. Igaz, hogy napok óta nem beszélünk egymással, és vágni lehet a feszültséget.
Végülis ez tényleg nem olyan fontos.
Szerettem volna már túlleni rajta. Feszült vagyok, fáj a gyomrom.
-De miért nem mondom el telefonba, hogy miről akarok beszélni? -Nem szeretném. Ezt szerintem személyesen kell megbeszélni, épp ezért akartam találkozni.
-De miért nem vagy képes elmondani, hogy miről akarsz beszélni?

-Mert nem vagyunk képesek beszélni egymással, és folyton csak bántjuk egymást. -Te nem bántottál meg, és szerintem én se téged.
Neeeem??? Tudom, hogy nem veszi észre, hogy sokadszor gyalogol át rajtam. Most is.
Álmos voltam, mert előtte épp szunyókáltam, mert fájt a hasam, így kissé kótyagos hangon válaszolgattam.
-Hát miről is akartam beszélni? Hogy szeretném befejezni a kapcsolatunkat.
Most nem idézek minden sort, mert ezt egy hülye, értelmetlen és hideg szóváltás követte.
-Jó, ez nem olyan fontos, aludj még rá párat, vizsga után majd beszélünk (ez péntek).
Ez lett a vége. Mert ugye ez nem olyan fontos…

Már megint sikerül megforgatnia bennem a kést. Nem tudom, miért hagyom.
Kicsit kihüppögtem magam, mert én nem tudom ezt ilyen ridegen és tárgyilagosan venni, viszont most még biztosabb vagyok abban, hogy nincs ezen mire aludnom.
Nem akarom bántani, mert nem rossz ember, és nem érdemli meg.
Elmondhatnám a sok szépet és jót, figyelmet és kedvességet, amit kaptam tőle. De most már nem nagyon van értelme.
Nem, nem is haragszom rá (kivév mondjuk egy ilyen beszélgetés után), de nem akarom, hogy töbet bántson.
Nem akarok több sebet, se rajta, se magamon.
És mi a szép és kedves hétköznapok ellenére is halálra marrnánk egymást.
Így hát megyek.
Már megtettem az első lépést: talán jobb is így. Mert én rohadt gyáva vagyok az ilyesmihez: elhagyni, bántani, fájdalmat okozni. Sokkal inkább hajlamos vagyok hagyni magam, sodortatni a mindennapokkal, a majdleszvalahogy-all, a nemolyanrosszezígy-gyel.
Féltem attól, hogy esetleg újra kedves lesz, és én ellágyulok, és maradok. És újra végigcsinálom azt, mint G.-vel.
Úgyhogy végső soron hálát adok Istennek vagy kinek a tegnapi hidegségért és kemény szavakért.
Mint értem voltak.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum