824

Pénteken hazamentem Anyust megszületésnapozni.
Most nem a szokásos úton mentem az állomástól hazáig, hanem lekanyarodtam abba a kis mellékutcába, amerre az iskolából csavarogtunk – minden tiltás ellenére. Földút és sár – teljesen elszoktam már.
Ebben az utcában lakott a Varázsló. Vagy a Festő – mikor hogy hívtuk. Ha tehettük, megálltunk a kapu előtt, a rácsba kapaszkodva, és bámultunk befelé.
Az oldalkeítése tele volt pingálva angyalokkal, királyokkal, állatokkal, nem is emlékszem már – minden oszlopközben más. Mostanra csak az első, a kitárt szárnyú sas maradt meg.
De a kertben még ott állt a nagy, durván faragott bagoly.
Ez volt a mi Disney-Land-ünk.

Amúgy összezsugorodott minden: kicsi a járda és kicsi az út, kicsi a kertünk és kicsi a házunk, és anyu is kicsi lett, egész le kell hajolnom hozzá.
Azért a szíve nagy: sütött nekem házi-töpörtyűt…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum