787

Ma úgy döntöttem, nem dolgozom. Bent vagyok, csak nem dolgozom.
Megírom az elmaradt leveleimet, megnézem a marokkói időjárást (26-28 fok), telefonálok, blogot írok, dolgozatot folytatok.

A tegnapi nap után ez a minimum. Ugyanis nagy cégmegbeszélést tartottunk, mindenki a saját területéről. És megcsináltam azokat a statisztikákat, amivel a többiek több mint fél éve szenvedtek, dolgoztam, képben voltam. A többiek meg jönnek egy szál táblázattal, és ott kezdjük el elemezgetni, semmi nincs a kezében, mindenki bámul, töketlen. Az egész bagázs az.
Most az a legfontosabb, hogy ne szálljak el magamtól. Hülyén hangzik, de most azt érzem, hogy kurvajó vagyok. Már bocsánat. És munkában ez rendszeres. Nem vagyok zseni, még a diplomámon is csak most dolgozom, de ha valami kell, bármennyire nem értek hozzá, megcsinálom. Valahogy mindenre kitalálok valamit. Olyan nincs, hogy nem. Problémamegoldás vagy kreativitás: mindegy. De valahogy két nap alatt több tudás és megoldás van a kezemben, mint a vezetőknek fél év meló után.
De ezt elég, ha magamban tudom. Nem akarok megváltozni. Nem akarok öntelt, hülye tyúk lenni, aki csak a magas lóról képes beszélni a másikkal. Úgy adná magát, és jön a kisördög, de nem. Megmaradok ugyanannak az egyszerű, mosolygós lánynak. Csak kár, hogy az ilyen képességekről nem adnak papírt. Akkor nem kellene fölösleges fecnikért magolnom.

Tegnap fogorvos néni (nem elég, hogy Angyalarcú nincs, ráadásul nő helyettesíti… de azért kedves) megállapította, hogy begyulladt az egész fogágyam, azért fájt az utóbbi öt napban. Én hülye meg nem piszkáltam ki a királykék tömést (pedig engedélyezte), mondván hogy ölje csak ki az idegeket, inkább szenvedek, de legyek túl rajta az utazás előtt.
Hát nem leszek. Tegnap már adott egy-két dolgot (fecskendőt is, de csak tisztítani), meg antibiotikum receptet meg ilyeneket.
Birizgálja a fogam, hol fúróval, hol tűkkel, hol csipeszekkel.
Szóljon ám ha fáj! – mondja. – Maga mindig olyan fegyelmezetten ül itt!
Hja, kérem, engem már megedzett az élet, már nem nyavikkolok minden kis fájdalomra. Akinek sok jut, az előbb-utóbb megedződik. Testileg-lelkileg.
Azért azóta lelkiismeretesen sziszegek.

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum