763

Szóval mint már mondtam, az előző hét vége nagyon tetszett, felért egy utazással.
Sikerült ünnepet csinálnunk a mindennapokból – már megint.
Pénteken – többek között – miután meghánytuk-vetettük az élet nagy dolgait, pl. hogy egy férfi mit tart a legfontosabbnak egy kapcsolatban – vacsorázni mentünk, aztán moziba, bár a Bab’ Aziz c. francia-német-iráni-angol-tunéziai film nem kiemelkedő alkotás. Viszont jó volt a zenéje, és visszavarázsolt bennünket egy kicsit pár héttel ezelőttre, a dűnékre. De a dervisek nem pörögtek.
Szombaton vizsgáznom kellett – lassan már állandósult hétévgi program. Érdekes volt viszont a reggeli véletlen találkozások sora.
Hírül kaptam, hogy érik otthon a cseresznye.
Vizsga után pedig felkaptuk a hátizsákot, és célba vettük a közeli hegyeket. Vicces volt, hogy az iskolában a portás bácsi megkérdezte, hogy mit keresünk itt. Mondtam, vizsgáznék. Megzavarta a túracucc.
Mire a zöldbe értünk, mintegy varázsütésre kisütött a nap. Gázoltunk a friss, nedves fűben, harsány színű fák és fehér sziklák között, később letlepedtünk a térdig érő virágok, madárcsicsergés és lombzúgás közt. Földillat volt, pillangók repkedtek, árvalányhaj bókolt a réten. Annyira hiányzott már..
Hamvas: A bor filozófiájához Somlóit ittunk, ettünk, fotóztunk, és ünnepeltük az Életet.
Késő délután haza indultunk, otthon tortillát sütöttem vacsorára, spanyol módra. Az erősen teflonhiányos serpenyő ugyan kiszúrt velem, de mondam már, hogy ünnepeltünk.
Estére teljesen elfáradtunk, de még hátra volt valami: olvastam, hogy elkészült a Rudas felújítása, és péntek-szombat éjszakánként társas-fürdőruhás alkalom van. Kicsit furcsálltuk, hogy éjszaka: vajon mi vár majd bennünket? Tini-diszkó, vagy vén élvhajhászok?
Egyik sem. Egy teljesen normális társaság, javarészt fiatalok. A fürdő jó, bár megállapítottuk, hogy némi kreativitással sokkal hangulatosabbá tehették volna. A fények kissé hidegek, de legalább félhomály van. A pihenőrészről nem ejtek szót, mert az olyan, mint egy kórterem. A medencék azonban jók, jól éreztük magunkat. A nedves gőzben mondjuk ízelítőt kaptam, hogy milyen lehet a pokolban: ilyen forróságban még sosem voltam. Ha csak megmoccantam, már égetett a gőz, mint a tűz. Még kirohanni sem lehetett, mert meggyulladtál. Úgyhogy csak ültünk a medencékben, útjára eresztettük az összes gondot, és kissé félálomszerű lebegésben élveztük a vizet. Jó ötlet volt.

Vasárnapra már csak pihenés maradt, legalábbis papíron. Kipróbáltuk az új tajine-tálamat is. Az enyém bírta a strapát, szegény Pöttyösé már elrepedt.
Mandulás-aszalt szilvás-gyömbéres-arab35fűszeres-paradicsomos-hagymás-krumplis-répás-csirkés tajine-t csináltunk, nagyon finom lett.
Este Dina még az utolsó cseppig kikaparta a maradékot, pedig ő elég ritkán eszik.

Hát, valahogy így teltek ezek a napok. Nem is az események a fontosak, vagy nem csak. Hanem a hangulatok, az érzések, az örömek. Kell, hogy legyenek ünnepek. Vannak. Csak venni kell a fáradtságot. Zorbász.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum