Na, ez a hét is jól kezdődött!
Azért az előzőnek a vége jobban tetszett…
Szóval reggel arra jövök be, hogy már megint két levél vár G.-től, egy beszólós meg egy bocsánatkérős.
És nekem annyira, de annyira elegem lett, hogy fogatm magam, és írtam egy olyan, de olyan cifra levelet, hogy csak na.
Nem emlékszem, hogy valaha beszéltem valakivel ilyen csúnyán, keményen és könyörtelenül, de most kénytelen voltam, ez már több a soknál.
Sajnálom, mert szerintem értelmesen és normálisan kell viselkedni az embertársainkkal szemben, és nem szívesen okozok a másiknak fájdalmat, de mártír sem vagyok.
Szóval ígéretet kaptam, hogy sohatöbbé.
Sajnálom, de ennek így kell lennie.
