724

110 karakter… és ezzel pontot tettem a dolgok végére én. Leadom a CD-d az irodába…
Hihetetlen, hogy képes vagyok az embereket ennyire félreismerni. Vagy nem kinézni belőlük ilyesmit.
Tegnap persze nem jött el. Nem is az volt a csúnya. Hanem hogy nem hívta fel a házigazdát valamilyen alibivel, hanem hagyta, hogy az hívogassa őt egész este, majd este kilenc körül kegyeskedett felvenni, hogy bocs, teljesen elfelejtette. (Ja, tegnap óta…)
Én meg kurvára nem csípem a nem egyenes embereket. Ok, nem az a lényeg, hogy abban mondjon igazat, hogy miért nem jön, de miért nem lehet felhívni a házigazdát, aki már napok óta erre készül, és egy hordónyi sört hűt két napja, hogy bocs…
Rólam meg már ne is beszéljünk.

Mindegy, mondom, én ezt ma lezártam, ilyen is volt, tanultam valamennyit belőle, már megint bölcsebb lettem, csak ezzel együtt egy kicsit fásultabb is. Az ilyen dolgok eredményezik azt, hogy már nem hiszek az embereknek, már félek, visszabújok a csigaházamba, hagyjon engem mindenki békén, úgyis mindenki csak átgyalogol rajtam.

De még ez sem igaz. Valami csoda folytán annyira szívós bennem a hit és az optimizmus, hogy bármilyen lelombozó és illúzióromboló eset után mégis mindig visszatér. Olyan, mint a tarack. Nem lehet az életbe vetett hitet kiirtani…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum