723

 

Hááát, hol is kezdjem…

Először is volt egy jó kis családi hétvégém. Pénteken strand az unokahugikkal és öcsikkel. Kár, hogy olyan ritkán veszem a fáradtságot, hogy találkozzak velük, mert annyi örömet képesek az életembe lopni! Stramm, csillogó szemű kis lurkók, és noha a legnagyobb sincs még hat éves, nem győztem őket a vízbe hajigálni…

Szombaton húgom családja a Bakonyban, vasárnap meg szintén húggal Velencei tó… Érdekes, én annyira irtóztam ettől a „menjünk hétvégén a tóra strandolni” dologtól, mégis nagyon jól éreztem magam. Fúj a szél, süt a nap, lehet beszélgetni, nagyokat olvasni, gondolkozni…. Szóval jó volt.

Ami a legutóbbi szívműködési rendellenességeimet illeti, az okozó illető jelentkezett, miszerint ő rögtön válaszolt a szóbanforgó korábbi levelemre. Megegyeztünk, hogy elküldi mégegyszer. Azóta se jött semmi. Végülis már tényleg lényegtelen. Bár azért kicsit kíváncsi lettem volna, már csak azért is, hogy tudjam az okokat. Hogy én rontottam el valamit, vagy ő, vagy csak így jött ki, vagy mittudomén.

S a többi? Satöbbi. Tegnap is találkoztam valakivel. Teáztunk, beszélgettünk késő estig. De ugye nekem mindig van valami nyavalyám. Most pl. az, hogy minden csudaszép, de valahogy nincsen szikra, és nehezen tudnám elképzelni másnak, mint barátnak. De már megtanultam legutóbb a leckét, hogy ne a kis listámhoz ragaszkodjak, úgyhogy nincs ezzel még lezárva semmi, bár van olyan jó fantáziám, hogy ha valakivel nem tudom elképzelni… Majd meglátjuk. Legalább már nem menekülök…

Csak hát ugye már megint ez a sakkjáték…

MásikFelem is elutazott, jó darabig nem fogunk találkozni. Azért hiányzik. Viszont ha ügyesen csinálom, akkor idén augusztus végén megint együtt megyünk Andalúziába, és noha elvileg munka lesz, tavaly is nagyszerűen szórakoztunk.
Lehet, hogy megint találkozom a kedvenc sétáló vízesésemmel?

A munka nagyon sok, ez az átka, ha valaki valamit jól csinál. Mert az előzőekkel ellentétben ezt jól csinálom. Nem lehetne inkább fordítva?

Szóval alig kezdtem el ezt az új területet, egyre több és nagyobb dolgokba vonnak bele, melyek ugyan érdekesek, de elvonnak a többi munkámtól. Azért jólesik, mikor visszahallom a külsős nagyvezértől, hogy mennyire szeret velem dolgozni, meg milyen okosügyes vagyok. Pedig nekem ez se szakmám, se tudományom… Viszont sikerült elérnem azt, hogy havonta néhány napra kapok majd egy embert, aki ilyenkor besegít, hogy tartani tudjuk a határidőket.

Mert én minden vagyok, csak munkamániás nem, és nem vagyok hajlandó rendszert csinálni a túlórákból.

Most láttam először olyan koldust, akinek a táblájára ez volt írva: Munkát keresek.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum