718

Na, elkezdtem a rendrakást. Azt a bizonyost. Itt belül.
Kezdtem azzal, hogy – fájdalom – tisztáztam az érzéseimet, vagyis a hiányzó érzéseimet azzal a szegény fiúval, akiről már írtam. Szar volt, de nem hagytam magam, hogy elmeneküljek, mint ahogy kedvem lett volna.
Annyira azért nem voltam bátor, hogy szóban mondjam el, mert telefonon elég szar, mégegyszer találkozni meg… szóval minek gyötörjem. Úgyhogy inkább leírtam.
Rongyfecnin a levegőben repkedni meg szilafalakra mászni némi kis drót segítségével – ilyenektől nem félek. De ha ilyen kellemetlen szituációba kerülök, halálosan rettegek. Mikor tudom, hogy ez most valakinek nagyon rossz lesz.
De vettem egy mély lélegzetet, és lenyomtam a Küldés gombot.
Szegény, tényleg elég szarul esett neki. És emiatt nekem is.
És milyen hihetetlen ez a karmikus körforgás… Nemrég én voltam az ő helyébe. Annyi különbséggel persze, hogy nekem nem volt hajlandó az illető egy sort sem írni, csak menekül, felszívódik (de már neki is megbocsátottam). De akkor is. Most én csinálom ugyanazt: utasítok el valakit, kicsit megmagyarázhattlan okokból, aki szeret, és aki emiatt úgy érez, ahogy én éreztem akkor… És nem tudok ezen változtatni.

De ezen rossz érzések ellenére mégis azt kell mondanom, hogy megkönnyebbültem, felszabadultam. Már nem vet árnyékot rám ez a nemszeretem feladat. Meg aztán olvasok. Most nem is olyan jó könyvet, sok helyen felsóhajtok, hogy hülyeség (Dan Milmantól a Békés harcos második része, az Elveszett évek), mégis jó szellemiségbe terel. Eszembe juttat bizonyos dolgokat, amikben hiszek, és amiket fontosnak tartok. És ezek segítenek felül emelkedni és hinni. Hogy ne pöröljek istennel, hanem hozzam ki a legjobbat abból, ami van. Mert nem véletlen van. Sőt, olykor még abban is hiszek, hogy ezt az egész kócerájta valóban én választottam magamnak, az összes abszurd élethelyzettel együtt.
Aztán persze az is lehet, hogy semminek nincs értelme, de most akkor is jó erre gondolni.

Aztán délután elviselhetetlen lett a szemfájásom. Már tegnap este is éreztem, miután kivettem a kontaktlencsémet, hogy valami van a szememben. De az istennek nem tudtam kipiszkálni vagy kimosni. Pedig már éjjel egy volt (családias hangulatú koncerten voltunk az este, a zene nagyon tetszett, bár kissé akadályozott bennüneket a beszélgetésben, meg még mindig alváshiányom volt a hétvégéről, ezért éjfél körül leléptem).
Szóval alig aludtam a szemem miatt, de reggel a kontaktlencse valamennyira megszüntette az irritációt. Ám így is sokat dörzsöltem a szemem, úgyhogy a lencse délre elszakadt, ki kellett venni. És onnantól alig láttam, úgyhogy Pocok elvitt a szemészetre. A doktornő azt mondta, nem lát semmit, csak hogy duzzadt a kötőhártyám, nincs mit tenni, tűrni kell. Nagyönyörű.
Aztán mégis megnézte mégegyszer, és mégis talált valami beragadt szöszt, és megszabadított tőle. Viszont a szemem állítólag karcos lett, úgyhogy kaptam hámosító zselét vagy mit. Karcos szem… röhej…

Aztán vásárolgattam, meg megint megáztam, meg megtekintettem a szomszédos edzőtermet, esetleges sportolás céljából. A nagy melegben nincs erőm futni vagy biciklizni menni, a vérnyomásom se engedné. Így viszont nagyon eltunyultam, hiányzik a mozgás. Ami nem csak széppé meg egészségessé tesz, hanem nekem elsősorban segít megszabadulni a felgyülemlett dolgoktól, esetleg stressztől, felszabadít, salaktalanít. A mozgástól kitágult tüdő érzése a hideg zuhany után… de jó is az. Meg ugye, ahogy mindani szokás, ép testben ép a lélek…

Este itthon is rendet tettem, meg elhatároztam, hogy mostmár tényleg beszélek Dina2-vel, hátha nem tudja, hogy a szemét nem megy le, a mosogató nem ürül ki, és a vécé nem pucolódik ki magától.
És hogy mégjobban élvezzem a házi internet előnyeit, bepótoltam párat a tetemes levélelmaradásaimból, ami nem sikerült túl hatékonyra, mert a gmail legújabb áldásos szolgáltatását kihasználva bejelentkezett csevejre két barátom is. Azt még nem találtuk ki, hogy lehet-e konferenciabeszélgetni. De jó volt…

Most meg ugye kisregényt írok ide, pedig be kéne fejeznem, és aludni térni. Előtte összeszedni a holnapi cuccom, mert úgy határoztam, holnap reggel edzéssel kezdek. Itt van két háznyira, leszaladhatok kisgatyában, és munka előtt még lesz is negyed órám itthon összekészülni, megúszva ezzel az egész napos edzőcucc-cipelést. Már ha fel tudok reggel kelni… nem tudom, meddig fog tartani a lelkesedésem…
Szóval csak annyi a lényeg, hogy lassan újra rendbe teszem magam, és kibékülök a világgal meg mindennel.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum