716

Ez egy jó hétvége volt.

Kezdtem mindjárt csütörtök este, barátokkal Római parti biciklizés (de nagy táv) meg sörözés – szülinapi.
Aztán pénteken több véletlen találkozás, töbek közt a hugommal, akivel cipővásárlás mellett azzal szórakoztunk, hogy idétlenebbnél idétlenebb lábbeliket próbáltunk fel. Talán csak mert a tudatalattink így próbálta leplezni, hogy mindketten mostanság lettünk egy évvel idősebbek.

Aztán este egy váratlan, de örömteli telefon, miszerint – na, most hogy nevezzem el? – Rituli barátnőm csatlakozna hozzám a Krisna-völgybe. Ezen jól meg is lepődtem, de jól hangzott. Kicsit aggódtam, hogy a már növögető kis baba-pocakkal hogy fogja bírni a kánikulát, dehát ő is belevaló csaj… Még arról is szó volt, hogy megalszunk Fonyódon, és így két napra hosszítjuk a kiruccanást, de én estére macskaetetést vállaltam, vasárnapra meg barátokat, úgyhogy végül maradt az egy nap.

Másnap igen korán keltem, mert az első szakaszt vonattal tettem meg. Rituli kicsit aggódott, mert az utóbbi évek alatt nem szerzett sok vezetési rutint, pedig ha ennek nem ad hangot, észre sem veszem, mert jól vette az akadályokat. Igaz, hogy volt egy pár szőkenős megmozdulásunk, de legalább volt min nevetni egész nap. És kilencre már így is Fonyódon voltunk, és megszavaztunk magunknak egy kis fürdést. Jó dolog a Badacsonyt bámulva reggelizni, száradó fürdőruhában, na.

Somogyvámos megtalálása kezdetben csekélyke akadályokba ütközött, de mondtuk, oszoljon és siessen mindenki, mert esküvőre megyünk. Épp oda is értünk, nem sokkal kezdés előtt.
Addigra már olyan meleg volt, hogy száz méter megtétele után is ájuldoztunk, de a rendezvénysátor kellemes szellősnek bizonyul, és még ülőhelyet is találtunk. Igaz, elég hátul, ezért sok kép nem lett jó, de akkor is.

    

Akkor még épp a helyi katolikus kórus énekelt – érdekes felállás. Aztán jött az esküvő.
Érdekes volt a szertartás, minden elemével együtt. Volt ruha összekötés, szent víz csorgatás, virágfüzérek, áldozatok, áldások, tűzszertartás, mantrák, hare krisna, legyező, szantál – mindenféle érdekesség.

Mint esemény nagyon látványos volt, de azt beszéltük, hogy nem szeretnénk ilyen esküvőt: szerintünk az valami meghitt és bensőséges dolog, és nem össznépi látványosság. Azért szép volt.
Aztán megtekintettük a templomot. Nem volt túl templom jellegű, mármint építészeti szempontból. Túl modern volt a tető, a járólap, a formák… de érdekesek voltak a festmények, a szentek, a kutak, a murtik… az egész egy teljesen más világ. Számomra olyan furcsa egy baba-istenpárt imádni, azt öltöztetgetni, etetni, áldozni nekik… tudom, hogy számukra nem műanyag bábok, de akkor is fura…

    

Ezt követően Rituli lepihent valahol egy fa alá, én meg tovább csavarogtam. Megnéztem a farmot, az ültetvényeket és üvegházakat, a kirakodóvásárt (sok szar kínai-piaci cucc is volt – nem tudom, mint keresett ott), és ettem a vegetáriánus étkeikből, nem tudom, mi volt a nevük, de finom volt.

Aztán bekukucskáltam egy kápolnába, ahol egy kék istenfej volt, és épp jött egy baktha, és kérdezte, ismerem e, mármint a szobrot, mert ez Shiva murti. Mondtam, hogy nem nagyon. Ismerek ugyan egy Shivát, az egyik hindu isten a három közül, és háromágú szigonya van, és előnyös vele jóban lenni. Hát ez is majdnem az volt csak mégsem, mert ez csak félisten, és kígyók voltak körülötte. Aztán nem akartam a Shívák közötti rokonságott tovább boncolni, meg ne bántsam. Ő meg adott nekem szent virágot, meg megetett Shívát, meg hozott neki vizet, meg szent képeket. És azt mondta, maradjak, amíg akarok. Kedves volt, és nem akart se meggyőzni, se megtéríteni.
Aztán csavarogtam meg fotóztam… az egész helynek jó szellemisége volt, rendezett kis részletek, bár kissé harsány színek, harmonikus étkek és öltözékek, kedves emberek. Velem legalábbis azok voltak. A látogatók jó része idősebb volt, valószínűleg helyiek.

   

Érdekes volt megfigyelni a szerzeteseket. Java része fiatal, és nem beleszületett ebbe a vallásba, hanem önként választotta. Ennek ellenére a szemükbe nézve eltérő dolgokat láttam. Egy részükből sütött a hit, a szeretet, a harmóni, a béke. Éreztem, hogy van benne valami. Hogy éli. Láttam egy-két gyémántszeműt is. Sokakon meg ugyanazt az ürességet, netán zavartságot, beilleszkedési kényszert lehetett látni, mint bárhol a nagyvilágban. Persze tévedhetek is, hogyne. De biztos vannak itt is sokan, akik itt vannak, mert jó tartozni valahová, van valakijük, szeretik őket, esetleg még jó dolog a hitbe is belemenekülni. De mégsem élik meg igazán. És mondom, ez azért furcsa, mert ők nem beleszülettek, hanem szabad akaratukból vannak ott.

A szárikviszont annyira tetszettek – már megint – hogy ezúttal nem tudtam ellenállni. Vol eladó – jo sok féle. Sokat nem áldoztam volna rá, mert annak ellenére, hogy szép és nagyon nőies, nem vehetném fel pl. a munkahelyemen. Vagyis de, de az egy másik téma, hogy most igen vagy nem. Úgyhogy addig keresgéltem, míg nem találtam egy szép és olcsó darabot. Persze, a selymek voltak a legszebbek, de a legdrágábbak is. És egy lány megtanított, hogy hogyan kell felvenni. Gyönyörű….

       

Aztán vettem egy fagyit, azt mondták, nincs ára, adomány jelleggel adjak valamennyit, de minimum háromszázat rá szoktak áldozni. Bruhahah. Mondom, legyen négy, ma jó napom van. Ötezressel fizettem, ő meg azt hitte, legyen négyezer… hahaha, de vicces… ennyire sosincs jó napom…. Szóval voltak ilyen kancsal dolgok. Valóságshow (szári felpróbálás, sütés, stb), meg Karma-labirintus, meg ilyenek, amitől kicsit rosszul lettem. Minek ide cirkuszi fesztivál? Az uristen@menny.hu című rövidfilm jutott eszembe, meg hogy isten fut windows alatt is, meg ilyenek, és ha én isten lennék vagy Krisna, biztos utálnám, hogy üzleti alkalmi kereskedelmi csatornává alakítanak, jobb eladhatóság érdekében. De úgy látszik, Krisna nem ilyen hisztis.

Aztán néztünk még egy kis táncbemutatót, meg fuvola koncertet meg ilyeneket, és a vihar előtt hazaindultunk.

   

Szóval a vallás nem győzött meg, de hát nem is azért mentünk oda. Viszont azt megkaptam, amit vártam: keleti hangulat, színek, illatok, képek, és egy szári 🙂

Hazafelé pedig láttam egy egész szivárványt. Jobban mondja egy felet. Szóval úgy, hogy látszott egy egész félkör, tetőtől talpig. Csudaszép volt… :))

 Tíz után értem a városba, de még elmentem macskát etetni – szegényke már nagyon várt, és még azt is megbocsátotta, hogy nem én vagyok a gazdi.

Vasárnap jó nagy alvás, fénykép töltés- és rendezés, majd egy kedves barátom meglátogatása. Élménybeszámoló és egyebek után elmentünk a Nagyrétre, ahol kipróbáltuk az új akadálymentes tanösvényt, és megtanultunk a különbséget a kocsánytalan- és a csertölgy között, valamint felismerni a kisvirágú hunyort meg nemtudommilyen keltikét, meg ilyeneket. Aztán letértünk a tanösvényről, mert járható utakat találtunk, és egész jót csavarogtunk a környéken.
Utána pedig bevágtunk egy-egy hatalmas sajtos-tejfölös lángost a büféből, közben kaptam két telefont, ami feldobott és örültem neki.
Végül Őrmezőre visszatérve a teraszi sörözgetés előtt jelentkeztem a kerti virágok meglocsolására. Olyan jó volt újra átélni ezt a hangulatot… nem tudom megmagyarázni, hogy mit jelent nekem az esti locsolás, de nagyon jó… Utána pedig a holdat bámulva vitattuk az élet nagy dolgait késő estig.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum