668

Szerda este voltam lakásnézőben.
Nagyon-nagyon jó…. csak az ára is maradjon az.
Arra gondoltam, este a villamosmegállóban ülve, hogy tessék, isten ugyan becsukott egy ablakot, de talán kinyit egy másikat. Ugye most, hogy többet kell dolgozni, nagy előny volna, ha csak fele annyit kéne utaznom. És ehhez a lakáshoz fele annyit kell. Na ezért nem kell hisztizni, mint ahogy az két napja írtam is.
Olyan csuda vicces így így az élet. Csupa meglepetés.
Persze még nem biztos semmi…

Reklámok

669

Holnap újra indul a háború?
G. ugyanazokra a kurzusokra jelentkezett be, mint én.
Rohadtul elegem van. Nem ajánlom, hogy bármit is tegyen.

670

Tehát nekem teljesen mindegy volt, hogy ateista valaki, vagy hívő, hogy a kategorikus imperatívuszból vagy Istenből hozod az erőt, az a fontos, hogy mihez hozod…

Még nem olvastam Heller Ágnest, most is csak ebben az interjú gyűjteményben, de szimpatikus asszonynak tűnik. Sok olyat mond, amilyet én szoktam. Csak jobban összeszedi.
Utánanézek….

671

Az idióta német anyavállalatunk mindent egységesíteni akar. Most épp a munkaidőket. Hiába vettek fel úgy, hogy pénteken kettőig tart a munkaidőm. Nuku. Mondtam nekik, hogy akkor ezek szerint a fizetéseinket is egységesíteni fogják (ha a kettőnkéből átlagot vonnék, akkor is többet keresnék, mint a féléves fizetésem). Fuu, de csúnyán nézett.
Aztán még hőbörögtünk egy darabig egymás közt, hogy de szép is az élet: a fizetés kevesebb lesz, a munkaidő hosszabb…

De magamat is megleptem azzal a felfedezéssel, hogy mindez mennyire nem érint mélyen. Persze, én is jártatom a szám egy darabig, legalább a szójátékok kedvéért is, de két órával később már az egész nem érdekel.
Nem fontos.
Annyira nem, hogy ezek miatt rontsam el a napjaimat, a kedvem, a hozzáállásom. Van mit ennem, és van hol aludnom, és ezeken felül sokkal több fontos dolog van, melyek nem a munkával vagy a pénzzel függnek össze.
Ráadásul úgysincs mit tenni. Nincs hatalmam, befolyásom ezen dolgokra. Csak olyanok vagyunk, mint egy kis falevél. Ide-oda repít a szél. (Olykor ránk lép egy járókelő.) Vagy mint egy kis bogár. És egy, a világ menete miatt hisztiző kis bogár inkább nevetséges vagy szánalmas, semmint hatásos.
Sokkal jobb, ha a kis bogár képességeket fejleszt ki. Rejtőzködik. Alkalmazkodik. Megtanul egy-egy lábacska híjján is járni. Mint a kaszáspók. Vagy végtagot újranöveszteni, mint a gyík.
És megtanul repülni – hisz vannak szárnyai. Kitárni a színes kis páncélt, kisimogatni a gyűrött kis szárnyacskákat, és szállni, szállni, keresni egy szép virágot, egy zizgő levelő fát, és egy pár másik, repülni tudó kisbogarat. 

672

Van mimózám!!! Vagyis mimózamagom. Kaptam. Csudálatos ajándék. Mimosa pudica. Nebáncsvirág.
Nem tudom, írtam-e, mennyire megörültem neki anno, mikor a vácrátóti botanikában újra felfedeztem. El sem akartam mozdulni, és szegénykét szerintem teljesen bestresszeltem.
Merthogy ez a mimóza mozog.
A nemzetség tagjaira jellemző a szeizmonasztikus, ami úgynevezett turgor nyomás hatására jön létre. A legismertebb képviselője e növényeknek a Mimosa pudica akár 1/5-öd másodperc alatt képes levélkéit összecsukni, illetve 5-15 perc múlva kinyitni.
Ez a mozgási mechanizmus a Vénusz légycsapójával (Dionaea muscipula) ellentétben szinte korlátlan számban megismételhető egy levélen is. Rendkívül érdekes látvány, ahogy a kis leveleket megérintve először a levelek csukódnak össze, majd újabb érintésre az egész levélnyél lehajlik.
A levelek éjszakára is becsukódnak.
A mimóza azonban nemcsak a fizikai ingereket érzékeli, hanem a kémiaiakat is. A fizikaiak közül sem csak azokat, melyek érzékszőreit hozzák ingerületbe, hanem pl. az is, ha égő gyufaszállal közelítünk a levél felé (éppen úgy becsukódik, mintha hozzáértünk volna). A legérdekesebb az volt, amikor a növény levelére hypo gőzét engedtem, azonnal reagált, de ha ugyanezt a kísérletet vízgőzzel végeztem, nem mutatta a reakciót.
(
http://www.sarok.org/users/exor/friends/2005/12/11/ és http://www.sulinet.hu/termeszetvilaga/archiv/2000/0005/25.html )

Az még ugyan rejtély számomra, hogy a kis, jelentéktelen magocskákból hogy fogok ilyen sikk kis növényeket nevelni, de megpróbálom. Gondoltam, hogy kiadom anyunak béranyaságba, nevelje fel, de az milyen már… meg az öcséim biztos addig tornáztatnák, míg bele nem betegedne. Mert állítólag mégsem bírja a végtelenségig.
Pedig már látom magam, hogy ülök az irodában (itt szándékszom felcseperíteni őket), és körülöttem nyílik-csukódik a sok mimózalevél…

673

Nagyjából a hajnövesztés volt a mai napom leghatékonyabb tevékenysége. Na jó, tettem egy arasznyi előrelépést egy esetleges Dachstein bejáró túra megszervezésére, de ehhez elengedhetetlen volna egy valamire való turistatérkép. Ami nincs.
Aztán volt pár sikertelen kísérletem, mely a tanulásra irányult. Ja, meg csináltam kaját. Ennyi.
Hétfőn újra megpróbálok könyveket szerezni, mert nélkülük reménytelen. Két és fél hetem van a szigorlatig, és hat megtanulandó tantárgyam…

Tegnap viszont nagyon jó volt. Újra alkalmam nyílt fűnyírásra, ami – mint tudjuk – az egyik kedvenc elfoglaltságom. Szép vénasszonyok-nyara, kert, rebarbarakomót – gyerekkorom óta nem ettem. És nem is hámoztam, úgyhogy jó volt azzal is bíbelődni.
Ha már a gyerekkori ízeknél tartunk: pénteken is főztem. Mielőtt baráti látogatásra indultam volna, bevásároltam a piacon egy csomó gnóm, földes paradicsomot. Merthogy ez nagy szó! Utálom a metálpiros, szabályos fürtökbe rendezett – és éretlen uborka ízű – mintapéldányokat. És ezekből csuszpájzt (míít?) akartam csinálni. Az meg mi? kérdezte kedves barátom, és önként vállalkozott rá, hogy megkóstolná. Nem tudtam lebeszélni, úgyogy elmentünk szalonnáért meg kenyérért.
Azt az étket anyám nem tudom, honnan szedte, mindig összegyűjtöt minden olcsó receptet, és ugye akkoriban a paradicsom az volt – de az egész család imádta.

Röviden: kenyérszalonnát megpirítani, mikor már pörcös, kiszedni, és a kevés szalonnazsírra rávágni a forró vízben meghámozott paradicsomot. Jó egy kilót összeaprítottam. Aztán le kell sütni, úgy, hogy a víz elpárologjon, és csak egy sűrű szósz maradjon. És már kenhető is a friss kenyérre, persze a tetejére visszahelyezendő a szalonnapörc. Tudom, hülyén, de legalábbis szokatlanul hangzik, de hmm…. már az illetért is megérte. A paradicsom ugyan még így sem volt olyan zamatos, mint anno.. . de állítólag nem csak nekem ízlett.  Végülis eltüntettük majdnem az egészet.

Tegnapra visszatérve, még moziban is voltunk. A Cirko Gejzirben megoldhatnák a szellőztetést, mert a tornaóra utáni öltözőszag már nem tartozik a kedvenc nosztalgiatémáim közé. A film jó volt, bár kicsit fárasztó. De szeretem a fárasztó filmeket is.

Aztán módosítottam az esti palacsintasütési programot – szerintem már egyikünknek sem volt kedve – és felhívtam egy tavaly óta nem látott barátot, aki épp a környéken leledzett. Hogy kikerüljük a tüntetőket, inkább kimentünk a Margit-szigetre, és birtokba vettük a hajókikötőt, és végigbeszéltük a nyár eseményeit, meg elfogyasztottuk a maradék ásványvizeket meg Pilóta kekszeket. És majdnem tengeri betegek lettünk, mert minden hajó előttünk fordult meg. Hihetetlen a hajóforgalom a Dunán….

És hihetetlen, hogy mindig az van, ami nem kéne, és az nincs, ami kéne, és annak tetszik, akinek nem fontos, és annak nem, akinek az volna.
De lehet, hogy épp így van rendjén.

Befejezem. Most még az írásban sem vagyok hatékony.
Megyek hajat mosni.

674

Végülis szép lett a tegnapi nap. Az este. Pedig a fene se tud rá magyarázatot.
Még a tigris és a majom pédázata sem szolgáltat elegendő indokot. De minek kell mindennek indok, miért kéne mindennek tudni az okát?
Popper megint jót írt, vagyis az apja, ma reggel olvastam a buszon: Inkább megfogadom apám tanácsát, amit már sokszor elmondtam. “Miért kell neked olyan jólinformáltnak lenni a túlvilágról, drága fiam? Egy napon meghalsz, és úgyis tudni fogod, hogy s mint vannak a dolgok. Nem kellene inkább az élet dolgaival foglalkoznod?”

Ezt az Istenek arcai-ban mondja. Révai Gábor beszélgetései a könyv, huszonkét ismert embert, gondolkodót kérdezett meg, hogy mit jelent nekik Isten (isten).
Még csak párat olvastam el, de nagyon érdekes, színes a paletta. Érdekes, hogy sok a keresztény beállítottságú, ilyenekkel meg ritkán beszélgetek lelki dolgokról, mert én valahogy a keleti vallásokhoz, életszemléletekhez vonzódom. De mindenképpen tanulságos ez a színkavalkád.
Bár megmondom őszintén, nekem a legtöbb száraz. Helyet, nevet, okot, funkciót, törvényeket keresnek istennek meg a léleknek, vagy annak tagadásának, filozófiák kusza egyveleg, csupa tudomány, de csak száraz tudomány. Mindenki kurva okos. És ezt rühellem.
Alig beszél valaki arról, hogy neki valóban konkrétan mit jelent ez. Hogy hogy nyilvánul ez meg az életében. Mert engem ez érdekel. Mindig. Hogy jobb lett-e ezáltal a házassága, hogy jobban kezeli-e a kollégai allűrjeit, hogy boldogabb-e, hogy más-e.
Eddig Kovács Gábor volt a pozitív meglepetés. Ő tényleg erről beszélt.
Kíváncsi vagyok, összesen hány olyat fogok találni a huszonkettőből, akivel szimpatizálok, aki megfog. Olyan három-négyre tippelek. Talán öt.

675

****

Sonderling…

****

676

Kivételesen megnéztem a tegnap esti hiradót. Könnyek szöknek a szemembe.
Már undort sem érzek. Csak mélységes szánalmat. Az egész bagázs iránt.
Mindenki halálosan beteg…

Budapester Unruhen gehen weiter

677

                     Azt nem mondom, hogy olyan élmény volt, mint a siklóernyőzés.
De a tegnapi, első hastánc óra után is ugyanaz ujjongott fel bennem, hogy ez k*va jóóóó!

Nem arra a helyre mentem, mint amit eredetileg kinéztem, hanem találtam egy közelebbi, korábban kezdődő csoportot.
Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem tartottam ettől az első órától és a kudarctól. De jó volt, nagyon. Sőt, halál büszke voltam, és önmagamat is megleptem, hogy a tanár csajszi mindig bólogatva figyelte a mozdulataimat, és sose én voltam az, akire rászólt. Ezt most nem nagyképűségből mondom, hanem mert szentül meg voltam győződve róla, hogy antitalentum leszek.
Valószínűleg az is szerepet játszik ebben, hogy amúgy is gyakran mozgok, meg edzegettem is, és tudom, hogy hol található melyik izomcsoport, és hogy kell őket külön mozgatni, megfeszíteni. Végülis testismeret. Bár a tökéletes eredményhez mindenképp kéne még egy darabka hast növesztenem, de így is jó lesz.
Nagyszerű regeneráló hatása van a lágy fényeknek és keleti zenéknek, hogy kint marad a külvilág, inkluzíve munka, gondolatok, politika, időjárás, emberek. Marad csak a nő.
A végén pedig  a sikerélmény, a feltöltődöttség és a harmónia.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum