660

Nagyonrégen járt ide be hozzánk, évek óta nem láttam, már alig emlékeztem rá, maximum ha a kezembeakadt a névjegye. Csak annyit tudok róla, semmi mást.
És ma, mikor előre mentem, épp jött ki a szemközti irodából, és kész csoda, hogy annyit ki tudtam nyögni, hogy szia. Megismert.
És újra a szokásos: ő bámul, én bámulom, vagy úgy teszek, mintha nem, minden indok nélkül járkál keresztül az irodán, és néz azzal a gyönyörű szemével, és csak épp orra nem bukik a nagy nézésben, és én igyekszem nem túl idétlenül vigyorogni, és melegem van, és nem merek előremenni az ebédrendeléssel, mert hátha még itt van, közben azt akarom, hogy itt legyen…
Sose beszélgettünk még.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum