Mindenütt falakba ütközöm. Egyre inkább olyan hangulatom van (már megint), hogy itt hagyom ezt az egész fertőt, amit fejlett társadalomnak tartunk, és elmegyek valahová a világ végére teknősbékatojásokat őrizni. Az az igazság, hogy lassan már nem is bosszant. Hol undorodom, hol röhögök. Lehetőség szerint ez utóbbit…
Jó hírem most nincs, maximum annyi, hogy szépen nő a mimózám. Tegnap új melegházat is csináltam neki.
