596

Még két nap… és végre vége…

Addig még van egy szigorlatom, úgyhogy most éjt nappallá teszek…

Nem akarom ragozni a dolgokat… életem egyik legstresszesebb időszkában vagyok. Nem elég a vizsgaidőszak, még a munkahelyemen is elszabadult a pokol. Jelnleg minimum két ember munkáját végzem el, folytogatnak a hatáidők, a főnökeim verik az asztalt az eredményekért. Mind a százért. És közben nem hagynak dolgozni, prezentációkat csináltatnak meg tárgyaltatnak… mondtam kész, vége, ezt így nem lehet tovább. Négy embernek négy dolog kell moströgtönazonnal. Verekedjék ki egymás között, hogy akkor most kié a fontosabb. Azért késő estig az irodában ülök…

Mimóka azonban nagy vigaszomra van. Olyan megállíthatatlanul nő, mióta új üvegháztat csináltam neki! Lassan az egész irodát magába bolondította… már megérdemelne egy átültetést is. Olyan édesen mozgatja a leveleit!

Visszatérve a szigorlathoz: nagyon szeretném, ha sikerülne, mert még akkor is lesz hátra kettő. Viszont Majmóca azt ígérte, ha átmegyek, minden kívánságom teljesíti. Egy csillivilli vacsora után. Mármint a nem anyagiakat, és kizárólag kettesben.
Annak ellenére, hogy ez így nagyon kecsegtető, és sokat viccelődünk is a részletekkel, kicsit szorongok… Már a múltkor is, amikor ajándéknak öltözött, akkor is ez volt. Ültem mellette a kanapén, és halvány gőzöm sem volt, hogy ő akkor most mit is akar: vicc vagy komoly. Mindenki másnál nagyjából tisztában lennék a szándékokkal, de rajta nem bírok kiigazodni. (Meg persze magamon sem.) De vele valahogy ez a téma nagyon vékony jég vagy ingó palló. Ő nem az a fajta, aki csak úgy az ágyába rángat egy nőt. De lehet, hogy most csak azért csinál úgy, mintha, mert meg karja mutatni, hogy ő mégis igen, a korábbi tapasztalatokkal ellentétben. De lehet, hogy csak fel akar vidítani. Vagy pedig tényleg akar valamit. Nem tudom, hogy mi most mik is vagyunk egymásnak. Két kereső ember, akik egymásra akarnak találni? Vagy barátok? Exek? Nextek? Vagy éppen tényleg itt rejlik egy boldog kapcsolat esélye, egy második esélye, csak még nem merem elhinni? Mindegy, nem is akarok ezen filozofálni. De kéremszépen, egy ilyen kesze-kusza viszonyban mit lehet kívánni a bármit kívánhatsz-ra? Jó, persze, nekem is élénk a fantáziám, nem azért. Csak most akkor…

Na jó, inkább visszatérek a váltó leszámítoláshoz… ahhoz is totál hülye vagyok, de az valahogy mégis átláthatóbb…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum