591

Kész a nápolyi hosszú hétvége útiterve.

Igaz, hogy emiatt ma egész nap nem dolgoztam, de úgy döntöttem, hogy ma Loreál leszek, és megérdemlem. Úgyis kidolgozom a belem, két hétre valót elintéztem már tegnapig, most én vagyok soron.
1 nap Vezúv, egy nap Capri meg Sorrento, egy nap túra Amalficoast hegyein, egy nap Nápoly.
Jó lesz, már várom!

 

Ma megyek térképet is venni: szervezek még két utat, és február közepéig kész kell legyen a program. De elég lassan haladok vele, mert az internet az egyik vidékről alig tartogat némi információt.

Aztán hétvégén megint egy kis jövés-menés, de csak belföldön.
És még lakást is kellene keresnem, mert egy hónap múlva ki kell költöznöm.

 

Tegnap láttam kinyílt, szabadföldi hóvirágokat…

592

Ez egy nagyszerű nap volt. És még nincs vége. A vége vagy nagyszerű lesz, vagy szar, vannak várakozásaim meg fenntartásaim is. De erről majd a végén.

Reggel nyolckor már a városszélen álltam, az út szélén állva vártam a kollégám, pillantások kereszttüzében – mert ugye miért áll magassarkúban az út szélén egy nő…

Telephelylátogatással kezdtünk, ahonnan kivételesen csupa pozitív visszajelzés érkezett, és mindennel halálosan meg voltak elégedve.

Aztán elmentünk reggelizni a Nemzetibe, mert van bejáratos ismerős. Olyan pofát végtam, mint aki törzsvendég itt, közben magamban kuncogtam a helyzeten: kosztümös és kosztümtelen színészek, kicsik és nagyok egyaránt. A szomszéd asztalnál Törőcsik Mari olvasgatott, a pultnál Stohl udvarolgatott, Hollósi a joghurtjába mélyedt, a bemondó sorra szólítgatta színpadra az embereket… klassz volt. Utána iroda meg munka, statisztikák meg elemzések dögivel. És csak telik, telik a naptár időpontokkal.Délután meg ..khmmm..sertéstelepen voltunk, munkahelyi ügyből kifolyólag. Na nem mintha ez volna a szakmám. A hölgy viszont nagyon kedves volt, rögtön a lakásába invitált, forró tea, frissen sült fánk házi eperlekvárral… hmmm…
A további rész nem volt ennyire guszta, de szerencsére csak néhány percig tartott – sokkal rövidebb ideig, mint a fánk evés. Adná az isten, hogy mindenki így készüljön egy tárgyalásra
J
Hazafelé persze húztuk az orrunk, mert malacszag volt a kocsiba, mondtam, ez pont jó lesz így randi előtt. Eszembe is jutott rögtön a Lottózsonglőrök című film (imádom), és a hasonló problámákkal küzdő fiatalember.Most pedig még bent ülök, mert a mozi csak később kezdődik. Egyébként Majmócával megyek. De már megöl ez a bizonytalanság. Mindig ezt csinálja velem… Egyrészt örülök, hogy valami mást is csinálunk, meg hátha egy lépést lépnénk is előre vagy bármerre. Másrészt ez az egész már megint csak olyan nebenbei van, majd lehet, hogy még elugrok a kameráért, meg ez meg az, én meg ugy olyan hülye tyúk vagyok, aki képes mindenbe belekötni, pl abba, hogy ha végre egy héten egyszer találkozunk, akkor ne rohangáljon sehová, hanem repessen az örömtől, hogy velem van. Mármint én így szoktam elképzelni, meg ilyen is vagyok. De ugye nem vagyunk egyformák. És ezt még nem kellene felróni a másiknak. Vagy de? Tudom, hogy ez bárki másnál mást jelent, mint nála, de akkor is nehezen szokom meg…Mindegy, ez egy szép nap, és nem fogom elrontani, bárhogy is lesz. Végülis sehogy nem lehet, csak jól. Csak nézőpont kérdése az egész…

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum