570

Na, sikerült megint jó nagy hülyét csinálni magamból. De az embernek olykor hülyét kell csinálnia magából, hogy ne szálljon el.

De egy cseppet se bánom. Végre, vége. Majdnem. Bennem igen.

Mert nem volt alaptalan az a felvetésem, hogy ha Majmócáról van szó, akkor a tutiban sem lehet biztosnak lenni, ennek megfelelően tegnap ígérete ellenére sem válaszolt.
Viszont annyi kiderült, hogy épp aznap került elő a régi, legeslegnagyobb szerelme, és most kivan. És ahogy mondta, meg hogy most nem tudja, mi lesz, meg miegymás, de majd valamelyik délután üljünk le beszélgetni – onnantól már nem is volt szükségem válaszra. Ha az ilyesmin már ennyit kell gondolkodni, számolgatni, amíg ennyit jelent egy régi – addig semminek nincs értelme. Legalábbis nálam.
De örülök, hogy beszéltem, mert így tiszta lelkiismerettel állíthatom, hogy én megtettem, ami rajtam állt. Három volt a magyar igazság.
Ráadásul most valahogy minden olyan könnyű és tiszta lett: hosszú hónapok játszadozásainak lett vége.

 

És töredelmesen be kell vallanom, hogy erre a gondolatra megkönnyebbültem. Mert lehet szeretni valakit, de az még nem jelenti azt, hogy vidám dolog volna az együttélés. És tudom, hogy minden érzéseimtől függetlenül az agyamra menne. Például – csakúgy mint legutóbb – a számára kellemetlen, vagy magyarázatra szoruló dolgokról megfeledkezik. Vagyis nem is megfeledkezik, hanem vagy tagadja a létezésüket, vagy emlékezetkiesést színlel. Most pl. egyáltalán nem emlékezett a januári leveleire… Kísértést éreztem, hogy ezeket csokorba gyűjtve elküldjem neki, de aztán rájöttem, hogy ez maximum a büszkeségemnek adna egy csókot, de a tényeken semmit sem változtatna.

 

De nincs ezzel semmi baj. Az volna a baj, ha tragédiát kreálnánk a szeretet bármely formájából. Az az abszurd. Pedig hányszor tesszük ezt! Holott ez az egyik legnagyszerűbb dolog a világon, mégis rögtön hozzá ragasztunk egy csomó egót megbirtoklást, meg elvárást, és onnantól már semmi nem marad az igazi, tiszta, önmagáért való érzésből.

Így most tegnap este mégis beszélgettünk egy darabig, aztán elköszönt és ment, és pedig – és nem hazudok – végigkacarásztam a lefekvésig hátralévő időt. Olyan vicces volt ez az egész, ahogy történnek a dolgaim, az újabb váratlan fordulatok… Ezek szerint a statisztikai valósínűség sem jött be… A legsorsszerűbb a sok évvel ezelőtti ex napra pontos felbukkanása volt. Komolyan, csupa meglepetés az élet. És igen, az utóbbi időben mindig én voltam az ő helyében: mindig nekem kellett nemet mondani a hódítási hadjáratokban. Hát most szerepcsere van: engem küldenek. Na és? Nagyon szomorú lennék, ha mindig csak a régi szerepem osztanák rám. Persze, nagyon nem bánnám, hogy ha a következő hasonló esetben valami kölcsönös érzelem alakulna ki. Csak a változatosság kedvéért J

Majmóca épp azon kesergett tegnap este, hogy az utóbbi időben nem tudja irányítani az életét, és hogy mit kéne tennie, hogy újra ő határozza meg azt. Viszont én most, a jelenlegi tapasztalataim és megfigyeléseim tükrében úgy látom, hogy nem lehet mindent iránytani. Én a sok váratlan fordulatból, regénybe illő csavarból épp azt tanultam, hogy nem lehet. A Játékmester oszt, és kész. Igen, rengeteg mindent teremtünk, ezer dologra vagyunk hatással, sokkal többre, mint azt valaha is hinnénk, de nem mindenre. Van valami más is, végzet, sors, karma, akármi, amire nincs. Ilyenkor csak arra, hogy ebből mit hozunk ki, hogy oldjuk meg, hogy járunk el, hogyan viszonyulunk. De nem hiszem, hogy pl. azt iránytani lehet – vagy egyáltalán kell – hogy most mindenki szeressen belém, most meg senki…  vagy jó, ezt még talán valamennyire igen, de pl. akkor miért halt meg Apu???

Igen, vannak viselkedések, beállítottságok, gondolatok, amik sok mindenre hatnak, de nem úgy, mint egy egyszerű váltókapcsoló, csettintésre. 
Én legalábbis magamtól ki se tudtam volna találni az életem fordulatait. Ez még az én kreativitásomon is túltesz.

De hogy mit hozok ki ebből? Rajtam áll.
Lelkem frissen fürdött, mosolyog.

 

24 frissen sütött csokis muffin illata terjeng a lakásban…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum