569

Van egy imám, ami majdnem mindig meghallgatásra talál, amire választ kapok. Nagyon egyszerű, de csak ritkán használom. És sokszor csak egészen kicsi dolgokra.

A múlt vasárnapira két választ is kaptam.
Az első az volt, hogy még aznap este írt Majmóca, magáról, őszintén, aminek az lett – néhány levélváltással és beszélgetéssel később – a vége, hogy le tudtam zárni magamban. Olyannyira, hogy most én adok neki szerelmi tanácsokat, és beszélem rá a felbukkant régi szerelmére. És még talán barátok is maradhatunk.

A másik válasz az volt, hogy ahol bezárult egy ablak, ott kinyílt egy ajtó.
Ráadásul úgy, hogy ez már egy áthelyezett időpontú találkozó volt. És ha az első, eredeti időpontban találkozunk, akkor még nem lettem volna nyitott minderre.
És ugye a múltkor siránkoztam, hogy a statisztika szerint már nekem is kellene valami kevésbé abnormális lap jusson. És tessék, lehet, hogy jutott? Nem tudom, mi lesz ez, hogy lesz, merre, miért, meddig… de nem is baj. Van, és jól van úgy ahogy van. Két délutánt-estét töltöttünk eddig együtt, igazi klasszikus vacsorálós-sétálós-napsütéses-Városligetes-kávézós órákat, és rég éreztem már magam ennyire jól, ennyire normálisnak. Valahogy minden a helyén van.

Pedig – hogy Ancsel Évát idézzem:

Ha a nők szerelmesek lesznek szerda délután 14 óra 11 perckor, ebben az esetben 14 óra 12 perckor fog bennük felmerülni az aggodalom, hogy megmarad-e nekik, akit megszerettek.

De most nincs így…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum