567

Valahol a huszadik és huszonötödik palacsinta sütése között feljött Majmóca, és beszállt a pusztításba. Én a juharszirupost, ő a Nutellást részesítette előnyben. Aztán beszélgettünk kicsit a magánéletünkről, az enyém sem maradt rejtve, pedig nem akartam beszélni még róla. De ismer. Anélkül, hogy bármit is mondtam volna rám nézett, és csak annyit kérdezett: most ismerted meg vagy már régebben?
Aztán tettünk egy újabb sikertelen kísérletet az internetem beállítására, pedig ő még ért is ehhez.

Aztán a huszonnyolcadik és harmincadik palacsinta között telefonáltam egy órácskát. (Kéne már neki nevet adni.) Mesélt a nagymamájáról, akit épp most vitt kórházba, és annyira szép volt, ahogy beszélt róla… kevés ember szavain üt át a szeretet. De nem is az a lényeg, hogy mit beszéltünk, hanem hogy utána a maradék húsz palacsintát mosolyogva sütöttem ki.
Egyszerűen csak boldog vagyok. Nem akarom tovább ragozni meg ecsetelni.
A kollégák meg ma azok, mert megkapták a rakás palacsintájukat.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum