530

Egy évvel öregebb lettem. Na nem egyszerre, csak úgy. Nem is veszem észre.

Néha úgy rohan az idő, olyan, mintha tegnap lettem volna húsz. Hát még ha valami határidős feladatról van szó! Nem is beszélve a hétvégékről.

 Ellenben hogy döcög: mint egy öreg szekér, ha a következő találkozást várom, ha azt nézem, hogy még csak alig több mint négy hónapja vagyunk együtt… mintha ezer éve ismerném – s mégis új.

Olyan dolgokról beszélgetünk nyíltan, amiről máskor, mással sose, mert nem lehet, csak gondolni. És annyira jó egy az egyenesség, ez a nyíltság…

 

Innen jut eszembe: Majmóca válaszolt egy régi kérdésemre, amit így fél év távlatából már fel mertem tenni. Kiderült, hogy a nagy játszmákban meg védekezésekben (nem adom ki magam, hogy ne legyek sebezhető és társai) oly mértékben félreértettük egymást, hogy nem is tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek. Mindegy, így történt. Nem tudom, mi történt volna akkor, ha azon az estén, vagy valamelyik hasonlón, nyíltan felvállaljuk magunkat, olyan egyenes szavakkal, mint most, így, hosszú idő biztonságos távlatából.
Nem latolgatni akarok, mert minden így jó, ahogy van. Nagyon jó. Csak örülök, hogy most nem kell játszani és tetteni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum