526

Nem vagyok jó. Folyton van valami bajom, nyűgös vagyok, veszekedős, fáradt, ingerült. Nem vagyok jó. És ez még zavaróbb úgy, hogy az emberek velem jók.

Én nem a szokásos erkölcs vagy vallás, vagy társadalmi szokás alapján választom szét a jót s a rosszat, a bűnt és az erényt.

Az én szememben haragosnak lenni nem bűn. Olykor kell. De mikor tudom, érzem, hogy nem kéne – akkor nem szabad. Ha rossz napom van és nyavalygok, mert ráléptek a tyúkszememre, az nem rossz. De rendre negatívnak lenni, az rossz. Olykor utálni az összes embert és a hátam közepére se kívánni, az nem rossz. De igazságtalanul bántani valakit, az az. Olykor a párom agyára menni az nem. Sorozatosan igen.

És még csak senki nem is bánt ezekért. Phi vígasztal és segít, más meg helyettem kér bocsánatot.

Jó, elviekben mindig igazam van. De engem nem az elviek érdekelnek. Hanem az, hogy ha azt érzem utána, hogy ezt nem kellett volna. Ha nem vagyok tőle nyugodt. Ha saját magamnak nem tetszik a viselkedésem. Ha még napokig azon rágódok, hogy kellett-e, és ha igen, biztos, hogy így? Nem lehetett volna szeretetteljesebben dorgálni?

Ez volt hétvégén is, egy fura emberkével. Igen, megérdemelte, mert egész úton ökör módjára viselkedett, mert senki nem mert beszólni neki, mert a munkánkat tette tönkre. Még veszekedni se akartam vele, de kihozta belőlem, és hiába volt igazam, utána mégis cefetül éreztem magam. Mert valahogy nem volt jó ez így. Mert egy érett, normális, tudatos ember nem így kellene viselkedjen.

A minap Phi-vel beszéltünk, igaz, minden este beszélünk, de a fáradtságtól már néha az sem megy. És ilyenkor nem bírok vicces és vidám lenni, hanem vagy hallgatok, vagy úgy mint legutóbb, csak nyelem a könnyem a kagyló innenső végén. Mert mondjuk épp a fentieken rágódok. És ez így nagyon rossz, mert ezzel még a beszélgetést is elrontom.

 

Nem tudom, hol és mikor veszett el a bennem lévő harmónia, amit oly annyira tiszteltem. Rövidebb időkre még mindig vendégem, de azt hiszem, tavaly november óta nem tudtam igazán elengedni. Igen, akkor az iskola volt meg a vizsgák, és aztán jött Phi. Aki – félreértés ne essék – nagyon nagy kincs az életemben, és többre tartom, mint egy lottó nyereményt. De valahogy azóta még annyi időm sincs, hisz egész héten munka, most még messzebb lakok, lassan napi három órát tömegközlekedek. Este fél hét előtt sose érek haza. Péntek este jön Phi, és akkor hétfő hajnalig ünnep az élet, de mégis mindig bennem motoszkál, hogy mennyi dolgom lenne, de valahogy ilyenkor nem lehet dolgozni meg tennivenni meg tanulni, hisz itt van, és olyan keveset látom. De a maradék négy este, négyszer négy óra. Az tizenhat. Ennyi szabadidőm van egy héten. Ebből egy este a kötelezettségek: mosni, mosogatni, takarítani, virágot ápolni, ágyneműt húzni, mittudomén. Marad tizenkét óra. Ebből egy este tanulni, új utakkal foglalkozni, dolgozatot írni, diplomamunkára készülni. Marad nyolc. Szabadidő. Ha nem túlórázok.

Jogsit kéne csináltatni, elmenni a családomhoz, mert épp itt a húgom Németországból, varrni, sportolni, cikket írni, gépet installálni…

És most még kitaláltam, hogy újra megyek hastáncra, tegnap a régi oktató írt, mint egy jel gyanánt. Tudom, hogy ezzel még a kevesebb lesz a kevés is, de az segített, hogy kiegyensúlyozottabb legyek. Aztán meg remélem, hogy lassan körvonalazódni fog a jövő, hogy merre visz. Keressek-e állást az ország azon felén, mi vár rám ott, hogy tudjuk megcsinálni, be merem-e vállalni. Tegnap épp ezen töprengtem, és rájöttem, hogy én úgy, de úgy félek. Phi családjától. Ó, nem, nagyon aranyosak, és szeretnek meg minden. Csak lakni… azt nem. Azt nem bírom. Tíz éve a magam lábán állok. De ez majd egy másik téma.

Szóval valamit kellene csinálnom magammal, mert nem tetszik az az összepréselt szájú lány a tükörben. Nem szeretem azt, aki mostanában vagyok.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum