519

Éjjel arra ébredtem, hogy sírok, és aztán reggelig nem tudtam visszaaludni. Kezdek hisztérikus állapotba kerülni. Egy tucat folyondár készül rám tekeredni. 
Phi tegnap, miután egy sort bizonygatta, hogy milyen szép kismama és milyen jó anyuka leszek, megkérdezte, hogy én mikor szeretnék gyereket.
Na ja. Már vagy tíz éve. Csak nem mindenáron. És csak most érettek meg erre a körülmények, vagyis most találkoztam Vele.
Vele, aki úgy tudja feltenni ezt a kérdést, annyi szeretettel a szemében, hogy elolvadok.

Két húgomnak is évekbe telt, hogy a kis jövevény bekopogtasson. Aztán nehéz, veszélyes szülés következett. Aztán újabb sokéves várakozás a következőre. Kicsit félek. Nagyon-nagyon félek. Csak nem mondom, sőt, igyekszem ezen a téren teljes nyugalomra jutni: nem diktálhatom magamba, hogy így történjen. Lesz ahogy lesz, és úgy lesz jó. Azonban most, hogy ilyen karnyújtásnyira vagyunk, olyan élesen rajzolódik ki, hogy mindez mit jelent majd. Vízválasztó. De ezekről majd még írok.  

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum