515

Olyan, mintha már nem lenne. Már megtanultam élni nélküle; hogy mással osszam meg az örömöm, a bánatom, hogy más dolgokban keressem a szépet.
Pedig még csak tíz napja ment el.

Evolúciós képességem nem ismer határokat. Így éltem túl mindent: ha levágták a lábam, szárnyat növesztettem. A túlélésért mindent.

Tíz nap után csöngött a telefon, Phi hívott, és másfél hét után először beszéltünk. Vagyis főleg beszélt, mert én csak hallgattam, mint egy idegent. Idegenek voltak az élményei, nagy és gyönyörű élmények, amihez nem volt semmi közöm. Távoli volt és valószínűtlen, és valahogy nem olyan nyakbaugrós érzésem volt, hanem kicsit olyan jómostmitkezdjekezzel.

Pedig szeretem, nagyon szeretem. Úgy emlékszem.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum