514

Próbálom magamba sulykolni a pozitív gondolkodást, de eddig elég mérsékelt sikert könyvelhetek el. Pl. tegnap a Széchényiben igaz, hogy az agyam kipihentettem, de cserébe jól megfáztam. Aztán tegnap majdnem felmondtam, mert a megrendelőnk idióta képviselője nem képes kultúráltan tárgyalni, nála az üvöltés az alap. Csak mert frusztrált. Na már most engem ne üvöltsön le senki, még akkor se, ha lenne oka. Pláne, ha még az sincs..
De nem üvölthetek vissza, mert ugye belőlük élünk, főleg a főnökeim. Utána bocsánatot kért az idegbetegje, hogy ne haragudjak, neki ilyen a stílusa, de ezzel nincs semmi elrendezve. Legközelebb felállok és szó nélkül kijövök, ha nem tudja a becses stílusát az ajtón kívül hagyni.
Az a szomorú, hogy csupa ilyenekkel dolgozom, mindenki idegbajos, és azt hiszi, használhat lábtörlőnek. Hát nem. –Ne vedd olyan komolyan – mondta utána Művezető. De veszem. Velem még anyám se üvöltött sose, másnak se hagytam – eztán se fogom.

Aztán tegnap elfogadták a diploma konzulens kérelmemet, de a témavázlat leadási határideje már holnap van. A konzulensem nem ér rá konzultálni. Így nyakig túrom magam a netben, és próbálok valamit csak úgy összehozni. (Most is azt kellene)

Phi pedig még mindig úton, néha ír, kétszer beszéltünk is. Csak ő tele van most rendkívüli és csodálatos élményekkel, én pedig épp a legrosszabb időszakom élem, és olyan nagy így a kontraszt. Tudom, hogy vele kellene örülnöm, hogy milyen szép és érdekes helyeken meg emberekkel van. De most leginkább csak azt szeretném, ha itt lenne és odabújhatnék hozzá. Nincs kedvem se csevegni se panaszkodni, se semmit: csak hallgatni. Most piszok nagy szükségem lenne rá…Holnap jön haza, és ki akartam menni elé a reptérre, és addigra nagyszerű pozitív hangulatba vágni magam (mert azért elég lelombozó lenne egy kedvetlen, elkámpicsorodott csajhoz hazajönni ennyi jó után), de nem tudom, menni fog-e.A lakástakarításig meg körömfestésig már eljutottam, csak a lelkem… Abban bízom, hogy ha holnap meglátom, akkor már nem kellesz erőltetnem a jó kedvet, hanem jönni fog magától.  Patrikkal tegnap pont arról beszélgettünk, amin már jómagam is napok óta gondolkodom: a pozitív gondolkodáson.
Az a baj, hogy most mindent olyan borúsan látok, és ezért minden olyan borúsan is alakul. Annyit mondom, hogy milyen nehéz, és milyen nehéz lesz, hogy hogy félek, és úgysincs munka, és utálni fogom azt a házat, és Phi hogy meg fog változni és milyen nehéz lesz ott, és eleve minden olyan nehéz és sok – hogy szó szerint magamba sulykolom.
De hisz nem ez vagyok én! Az igazi Bogár mit mond? Hogy kevés ott a munka, de tudom, hogy kapok majd egy jót. Mert eddig is mindig így volt. És ezt a mostanit már úgyis unom. És lehet, hogy idegen a ház, de végre kertes és nagy, és a párommal lakom benne. És biztos, hogy nem lesz örömünnep minden nap, de hisz mindketten olyanok vagyunk, akik tesznek egy kapcsolatért. Beszélünk egymással, megbeszélünk. És ezt miért ne tudnánk? Miért lennének szürkék és távoliak és elidegenedettek a hétköznapok? Miért ne lehetnének harmonikusak és szeretettteljesek, olykor érdekesek vagy viccesek, máskor romantikusak vagy izgalmasak. Miért nem erre gondolok? Hisz mi vagyunk a legjobb alapanyag hozzá!És ha így gondolkodom, akkor sokkal valószínűbb, hogy így is fog történni. Kapd össze magad, kicsi lány, és találj vissza önmagadhoz!

Tegnap arról is beszélgettünk, hogy kinek mi a következő, megvalósításra váró nagy feladat vagy lecke. Hisz mindannyiunknak más. Én most azt látom, amiről korábban is írtam már: a páros hétköznapokat értékesen és minőségien élni. Ez hosszú projekt. Nem látványos. És kevesen választják.
Nagyon keveseket ismerek, akinek sikerül. Akik lelkileg nem lustulnak el, kiknek szelleme nem szürkül be, kik nem menekvésnek használják a konyhát, a munkát, a médiát, a hódítást. Akik kialakítják és megőrzik a harmóniát. Kik ismerik, tisztelik, szeretik és támogatják egymást. És ketten együtt értékesebb éltet érnek el, egészebbek lesznek, mint külön-külön egymaguk.
Azt hiszem, sokkal több a sikeres üzletasszony és érdekes hivatású ember, az okos vagy kalandos, gondolkodó vagy szent életű, híres vagy díjazott – mint a boldog pár.
De mi lehetünk egy közülük.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum