513

Tegnap Operaház fantomját néztünk. A színfalak mögül, közül, alul.

Nagyon vicces élmény volt!

Még a helyén volt a csillár, és az akasztott ember is békésen várta sorsát a színpad feletti hídon. Lent díszletekkel futkorásztak, öltöztek, csevegtek, irányítottak. Fent a büfében ettek-ittak – velünk együtt. Fent a lámpákkal és függönyökkel, díszletekkel bűvészkedtek. Az odúban zenekar játszott. A színpad díszletei között színészek rejtőztek.

Olykor nagy dimenziós, gyors folyamatok zajlottak pillanatok alatt: egy függöny fel, kettő le, díszlet be, háttér ki, Fantom fut… bocsánat, Fantomok futnak. Mert egy előadásban nem mindig ugyanazt a szereplőt látjuk: sokuk ketten van, mert nem érnének oda egyik helyről a másikra. De csak egy énekel.

Láttam, hová zuhan be a csillár, hogy áll fel a temető, honnan jön a füst és hogy működik távirányítással a csónak.

Szeretek benézni a színfalak mögé. Nem csak a színházban.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum