506

Most büszke vagyok magamra: sikerült. Jó, tudom, ez még csak egy első tyúklépés – de lépés. És nem is nehéz, csak el kell kezdeni, hisz ez egy öngerjesztő folyamat, kár pozitív, akár negatív irányban.

Pénteken közel állt a szám a görbüléshez, mert rettenetesen elveszve éreztem magam a sok ember között, akiket én nem ismertem, és ugyanazok a fényképek között, ahol soha nem jártam. De megembereltem magam, s hazafelé menet nem kezdtem el keseregni, és azt hiszem, ez volt az első lépés egy nagyszerű hétvégéhez. És a pozitív életszemléletem visszaállításához.

Még a leendő ház-beosztás megbeszélése sem szeghette kedvem. Sőt, sikerült végre elmagyaráznom azt, hogy mit szeretnék, azt a gondolatom egy saját szoba kialakításáról, legalább ideiglenesen, amely egy kis kuckó lenne, egy lányszoba, egy darabka otthon. Amíg nem érzem mindenütt otthon magam.
Azt hiszem, Phi megértette, milyen fontos ez nekem. És beleegyezett. De már nem is biztos, hogy annyira ragaszkodom ehhez.

Hét hónapja vagyunk együtt. És még mindig egyre jobban szeretem.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum