505

Nemrég olvastam egy könyvet, Egy muszlim asszony a címe. Ezt emlegettem tegnap Phi-nek, illetve azt a jelenetet belőle, mikor a Londonban élő bangladesi, örök reménykedő családapa esti olvasásához két lánya közül az egyiknek mindig mellé kell ülnie, és lapozni illetve a könyvet tartani az apa számára.

Ez a rész gyakran eszembe jutott a hétvégén, amíg Phi-vel együtt dolgoztunk: kertészkedtünk, térköveztünk, szőnyegeztünk, lakást terveztünk.

Minden jó volt, de még csiszolódnunk kell – mindkettőnknek.

Nekem azért, mert a sok-sok év alatt (nem csak az egyedüllét, hanem gyengébb férfiak mellett is) megszoktam, hogy önálló vagyok, hogy mindent magam csinálok, meg tudok csinálni, jól meg tudok csinálni. És ugyan a munka több volt, de szabad kezem volt, és enyém lehetett a tervezés, az alkotás öröme, a sikerélmény. Most viszont van egy férfi mellettem, aki igazi férfi, és ő az okos, az ügyes, aki mindent meg tud csinálni. És ő is akar mindent: ő is megszokta. Na de én vagyok a nő, és alkalmazkodnom kell e szerepemhez, azaz hagyni a férfit érvényesülni.  Tehát ezt kell megtanulnom. Félretenni a büszkeségem és a mindentudásom, és hagyni őt.

Jó. De meddig, milyen mértékig? Teljesen tehetetlen bénaságnak kell lennem, aki semmire sem alkalmas? És ezt meg Phi-nek kell megtanulni, hogy nekem is hagyjon ezt-azt, ami még belefér a klasszikus szereposztásba. Mert ő meg folyton kivesz mindent a kezemből, hogy majd ő. Én pedig csak vigyem odébb, fogjam meg, vigyem ki a szemetet, de leginkább csak legyek ott és nézzem őt. De azt mindenképp. Mert ha elmegyek, mondván hogy én ott már nem tudok mit csinálni, így inkább más munka után látok, akkor elmegy a kedve neki is. A legédesebb, mikor ülök mellette, és nézem, hogy mit ügyködik a számítógépen. De üljek ott.

Na és itt jutott eszembe a lapoztatós muszlim ember a regényből.

 

Hát, szóval itt van még tanulnivalónk.

De ezeket azért nem emlegetem most problémaként, mert csak akkor lennének azok, ha nem tudnánk beszélni róla, ha nem tudnánk megoldani, változni. De szerencsére beszélünk, beszélek, és nem ellenségesen hanem elviccelve, és lassan megoldjuk még ezt is, mint minden mást.

Azt mondtam, ha békességben és szeretetben végig tudjuk csinálni a lakás átalakítást, a költözés meg az esküvő szervezést, akkor minden mást is meg fogunk tudni oldani az életben.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum