481

Ilyenem van, ni.
Tegnap, mikor elhoztam, azt írta ki, hogy 000015 km van benne, összesen.
Az a nagy kár, hogy a cégé. Ha cég nem lesz, nekem Trabira sem fogja futni. Na mindegy, kiélvezem addig is…
Tegnap kicsit szőke nős lehettem, mikor begurulva a benzinkútra azt sem tudtam, hol van rajta a tank, mikor pedig a tanksapka helyett csak egy fényes lyukat találtam, pláne pislogtam. Ennek nincs sapija…
Munka ügyben egyébként fura, kissé majdnem feleslegesnek érzem magam. Kiestem mindenből a költözéssel. Odavan a fény, a hírnév. Ami nem lenne baj, mert az ember mit meg nem tesz a párjáért meg a leendő családjáért. Nem a karrier a fontos. Csak kicsit hiányzik az az érzés, hogy jó vagyok, hogy kellek…
De hát mit motyogok itt, kuss legyen, ha egyszer az ember lánya ilyen autót kap.

482

Lakás-projekt.

Az ablakban jácint és tulipán nyílik. Már van szőnyeg a nappaliban, bár a párnák kiválasztása még hátra van. Csak anyag kellene, abból megvarrom. Kényes színösszeállítások. Túl sok a barna,a sötét – fel kell dobni.

A dolgozó már szép. De még nem használom, mert nem jó ott a fűtés. Majd tavasztól. A hálóban rend van és ágytakaró. A fürdőben új törölközők és díszek – a régi selyemvirágok és mütyűrök tömkelege eltüntetve. A konyha reménytelen. Hatalmas és vaksötét. De már van új égő. Ma végre vettem fűszertartókat, és teleraktam őket illatos, színes füvekkel és porokkal. Még kell vagy tíz. Kedvtelve nézegetem őket.

Közben megragadtam az alkalmat, hogy újabb mütyűröktől szabaduljak meg. Így megy ez. Itt egy hatalmas ház, száz kilométerre az ízlésemtől, idegen emberek húsz év alatt felhalmozott emlékeivel telítve minden felület. Olyan, mint a régi Lakáskultúrákban a városszéli villák vagy vadászlakok berendezése. 

Szóval járom a lakást, és szép lassan innen-onnan, apránként, egyesével eltüntetem a csecsebecséket. Lecserélem a régi kiegészítőket. De az eredmény ritkán kielégítő: az alapok nem jók. Azért örülök a kis sikereknek is. Mindenesetre mostanság nem ruhára adom ki a havi költőpénzem, hanem lakberendezésre. Néhány hónap alatt törzsvásárló lettem sok üzletben. És még mennyiben leszek, és mennyi zsebpénz és spórolás van hátra, míg egy helyiségben majd hátra dőlhetek azt mondva: ez igen!

De ott a kert, a teraszok. Már tervezünk, gondolatban már dús, tiroli muskátlik csüngnek az ablakokból, a teraszon eper, a kertben paradicsom. Épp csak egy kicsi. Meg egy virág-sziget. És újra ültetjük a füvet. Jövőre pedig csinálunk új madáretetőt…

483

Nagyszerű időket élünk. És szülőmenteset. Ennek köszönhetően kisimultak a rácaim, megjavult a gyomrom, és közel normálisan ver a szívem. Anyóskát azóta tíz percre ha láttam. Egyszer akkor volt itt, amikor Pesten voltam, egyszer pedig férjestül beállítottak péntek reggel, a szívbajt hozva ezzel Phi-re. Ő sem tudta, hogy jönnek. A szülők úgy gondolták, hogy ha mi elutazunk a hétvégére, akkor ők addig bekvartélyozzák magukat hozzánk. Se szó, se beszéd.
Kérdeztem Phit, hogy mi lett volna, ha épp a konyhapulton szexelünk? Akkor így jártak. Ja. Egyszer tényleg jó lenne így időzíteni. Elegáns. J

Hétvégén három napot a Magas-Tátrában töltöttünk. Isteni volt. Egyrészt ennek is megvan ugye a pozitív oldala, így utasok nélkül. Nem kell részleteznem. Másrészt tényleg szerencsések voltunk: nagyszerű szállást sikerült foglalni (persze a térképet róla otthon felejtettem a nagy szülők előli menekülésben – de csodák csodájára odataláltam), ragyogó idő, szikrázó napsütés, hófehér hegyek, szuper fotók, helyes cukrászdák, finom helyi ételek… Találtam egy új, nagyszerű túraútvonalat is, ami azért nagy szám, mert ilyenkor a legtöbb út le van zárva.
Vasárnap még Lengyelországba is átruccantunk, sőt ott meg is találtuk pár képeslapon a következő úti célunkat…

485

Ma hazamegyek.
Nem sokra jutottam itt három nap alatt.
Phit nem akarom elveszíteni, de magamat sem. A gyomorfekélyt még bevállalnám, csak ne volna folyton ez a sírva fakadás. Az a baj, hogy a fekélyre van gyógyszer, a fizikai fájdalomra is, de miért nincs érzéketlenné tevő tabletta? Miért nincs egy pirula, amit kevés vízzel lenyelve az ember a sérelmek miatt ugyan szomorú lesz, de nem sajog, Anyóskáról gondolhat, amit akar, de nem könnyezik.
Egy csomó mindenben olyan rettenthetetlen és erős tudok lenni, itt miért nem? Ezekben miért vagyok ilyen mimóza-lélek?

Ez az! Mimó az oka! Rossz hatással van rám!

Pedig már épp haza akartam vinni, mert kezd újra kivirulni….

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum