475

Nő a sárgarépa, hüvelyesedik a borsó, kerekedik a paradicsom… Az élet apró kis örömei. Melyeket ki kell várni, és amiért meg kell dolgozni.

Mert először is türelem kell, végigélni azt a jó néhány évet városi lakásokban, mígnem egyszer lesz egy kert. Azután türelem kell, hogy jöjjön a tavasz, és türelem, hogy kihajtsanak a magból az apró kis levélkék – alig láthatóak, védtelenek, törékenyek. És még hol van innen a gyümölcs, az aratás… Jön a munka, a fáradtság: locsolni, gazolni, kötözni, kapálni. Törődés. Felelős vagy azért, akit megszelídítettél. Vagy akit elültettél.De aztán, egy jó adag munka és verejték után, lassan látható, sejthető lesz az eredmény.

És egyszer eljön a szüret ideje is…

Ha egy szál répához, egy bokor borsóhoz is ennyi türelem, munka és odaadás kell, akkor miért várjuk el az életben annyi mindentől, hogy azonnal és tökéletesen működjön, minden befektetés nélkül? Például egy kapcsolattól?

Persze a kicseszés az, ha a sokat ápolt kis növénykét bezabálja a csiga, vagy pudvás lesz, mert nem tetszett neki a talaj – mint ahogy az én kis retkeim is tették (ezért hívják reteknek? J )

Szóval ilyen is van a pakliban. De akkor most egyáltalán ne kertészkedjünk?!

Remélem, hogy a mi kapcsolatunk ahhoz a tő paradicsomhoz fog hasonlítani, melyen már most zöldellnek a kis bogyók, ellenáll mindennek, és csak nő…

Azért kaptam egy jó tippet is Nagyikától: pár hetente tejes vízzel kell meglocsolni a leveleket és a tövet, akkor nem rozsdásodik be. Teljesen bio eljárás. Kár, Nagyikának csak a zöldségekre vonatkozólag vannak ilyen kincset érő tippjei.
Mert Phi nem hiszem, hogy értékelné, ha olykor tejes vízzel locsolgatnám. Vajon Nála mi ez a csodaszer?

 

Jut eszembe, a muskátliét is tudom. Vagy sejtem. 

Merthogy minden túlzás nélkül állíthatom, hogy nekem van a legszebb muskátlim messze földön. De a faluban biztos – sőt még a megyét is megkockáztatom.

Három tövet ültettem egy ládába, és hónapok óta ládánként 12-18 darab, két öklömnyi tűzpiros virág van rajta. Nem tudtam mire vélni. Mert jó, hogy szép és drága töveket vettem, és biztos tápozták is őket – de hol van az már. Tőlem meg csak esővizet kapnak. Viszont! Mikor ültettem őket, raktam mindegyik ládába 2-3 db tömör vasdarabot. Após lomtárából túrtam, hogy nehezékként szolgáljanak, le ne fújja a ládát a terasz széléről a szél.  És szerintem ez lehet a tettes,  a vas. Erre egy tápoldat összetevőinek böngészése közben jöttem rá. 

Szóval paradicsomnak tej, muskátlinak vasdarab.

És Phinek?

Na jó, elég a hülyeségből, megyek tanulni. Szombaton szigorlat. Brrr….

Phi pedig Görögországban konferenciál. Jövő héten meg Németországban. Csütörtökön pedig megyünk Svájcba interjúra. Utána pedig Bécsbe egy másikra…

De ez hétpecsétes….!  

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum