474

Szerelmes hétvége együtt, hétköznapok külön – mint a régi szép időkben. Csak most én csücsülök abban a házban, melyben régen ő…

Péntek este jött haza, és ma hajnalban már újra úton. A kettő között sok minden történt. Például újra meghúztak pénzügy szigorlaton. Módfelett bosszantó. Lassan ott tartok, hogy itt a célegyenesben is abbahagyom a sulit. Mert szerintem ott, ahol kilenc emberből kilencet meghúznak – ott nem csak a diákokkal van baj. Sőt talán egyáltalán nem… És én már unom, hogy egy bunkó f..sznak legyek kiszolgáltatva… na mindegy.

Utána kis csavargás régi, bezárt tárna-lejáratokhoz és egy tóhoz, ahol nyugodt szívvel javasoltam Phi-nek, hogy igyon nyugodtan egy sört (sör a kézben, ember térdig a vízben – ezért is szeretlek, mondja, mert veled olyan jó üzleteket lehet kötni), és majd én hazavezetek. Ezután nem sokkal úgy elkezdett fájni a fogam, hogy csillagokat láttam. Nem múlt el. Két lórúgásnyi adag gyógyszertől sem. Hullámokban jött, mint a szülési fájdalom, és alig bírtam ki, hogy ne bömböljek vagy tépjem ki a hajam. Közben persze vezettem. Háromszáz kilómétert. Aztán irány az ügyelet. Szép nap volt… De Phi egy angyal…

Vasárnap rokonság, Anyósék is beleértve. Mert Phinek most volt a szülinapja. Pénteken friss epertortával vártam, ami már majdnem elfogyott a vendégek érkezéséig.

Anyósék először nem is akartak eljönni (ilyenkor bezzeg csakazértsem, szenvedj, kutya – vagyis fiam. Brrr… hányok), de azért csak eljöttek. Minta-meny voltam. Hoztak egy szar vajas-krémes epertortát. Most majd ezt is hallgatni fogom, hogy miért nem azt ettük, miért az enyémet…

Aztán volt egy csomó kerti munka, virág ültetés, fűnyírás, gazolás – már szép a kert. A hátam majdnem leégett, viszont az újonnan beszerzett műkörmeim kiállták a próbát: fél napos földtúrás után is olyanok, mint új korukban. Melegen ajánlom minden gyakorló háziasszonynak: mert lehet kicsit és szépet és szolidat is csináltatni, és nem jön le a lakk mosogatáskor, nem törik le, nem szakad be, és egész hetes házimunka után is vállalható kinézetű az ember keze…

Aztán este nézegettem Svájcot a Google Earth-ön, hogy hová csatangoljunk még a hétvégén, és szegény Phi folyton tekergette a nyakát, mert percenként szakadt ki belőlem a lelkesedés a tájat látván ( 3D plusz az integrált fotók). Fél óra múlva már könyörögtem, hogy menjünk ide lakni.

-Kicsim, éppen azon vagyok! – mondja nevetve.

-Én is! Vasaltam neked szép inget az interjúra!

Hát ebben maradtunk.  

Reklámok

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum