459

-Hol vagy?

-ÖÖ, otthon.

-A válasz nem értelmezhető.

Reklámok

460

1597 nap 1027 darab bejegyzése állt itt.

499 nap Phi-vel. A 493. napon megtalálta a 1027-et.
Nem akarom bántani.

Új lapok, új élet – folytatom.

461

Nagyon bánom, hogy nem kell most pszichológiából szakdolgozatot írnom.

Olyan durva hétvégém volt…

Mi van akkor, ha negyvenkét összezárt (és gondjaimra bízott) embert sorozatos balszerencse ér, miközben épp kikapcsolódna?

Mindent megfigyelhettem:

Ki hogy reagál, és vajon miért? Mennyi idő múlva szedi össze magát? Mit tesz krízishelyzetben? Mennyire hagyja, hogy legyűrje a vereség, vagy mennyire képes kihozni a helyzetből a legjobbat? Ki ragaszkodik a rossz érzéséhez, ki bujtja fel és miért az embereket, kiből mi szakad fel, és kin tölti ki. Mennyi idő kell, hogy felül íródjanak a rossz élmények, ki mennyit hánytorgat és kinek, mennyire fogékony az engesztelésre, és mit kezd az ajándékkal.

Emellett pedig ott vagyok én: én mit kezdek mindezzel?

Mit teszek hirtelen helyzetben, mit érzek, ha nem úgy sikerül, ahogy elterveztem, mennyire hagyom, hogy uralkodjanak rajtam a z érzéseim, mennyire tudok jót kihozni a rosszból, mennyire tudom elfogadni mások véleményét vagy javaslatát, mennyi bennem a megértés és kedvesség, hogy tudom ezt kommunikálni, mit teszek, ha halálosan fáradt vagyok, és tudom-e magam túlszárnyalva a rosszat jóval meggyőzni.

Iszonyú melós volt, sok-sok negatív hatással (mert valakin mindenki ki akarja tölteni a csalódottságát és mérgét), de jól jöttünk ki belőle. Amennyire lehet. Sok mindent elértünk a fáradozásunkkal, és talán azzal az új elhatározásommal is, hogy nem fogom magam olyan halálosan komolyan venni.

Így hát iparkodtam, telefonáltam, szerveztem, rohangáltam – de aki nyitott volt rá, azzal tudtunk virágos rétre lefekve lehengergőzni is, kacagva gurulni szédülésig az illatos fűben – mint utoljára tíz éve…

Tanulság: Minden rossznál lehet még rosszabb is. Ezért használd ki azt, ami van (még ha lehetetlennek is látszik) arra, hogy jót kezdj vele. Mert nem is rossz az…

462

Még ma utoljára megbeszéljük. Nem is izgulok. Már csak várom a végét.

Meg írom a listát, hogy mit ne hagyjak ott.

463

Nagyi.  Ahányszor csak megyek (mentem), mindig ad egy doboz tojást.
És házi tésztát, csigát meg kiskockát, amit maga csinál. Mutatja a csuklóját: megdagad tőle.

Tegnap egy kis levest főzött magának. Karfiol. És vett hozzá tésztát, csigatésztát. Egész jó, mutatja nevetve.

Mindenét odaadja.

Soses leszek olyan, mint ő.

 

464

Már két napja szakítunk. Vagyis szakítok. Győzködöm magamat is, hogy muszáj. Olykor visszatér egy-egy reménykedő, vagy régi, meghitt mozdulat, aztán meg csak még drámaibb lesz, mint volt.

Elköltözöm.

Hová? Hogy?

Majd kiderül. 

Phi azt mondja, még reménykedett, hogy idén összeházasodunk.

Én is…

És lehetne is, ha meglelném az érzéseimet iránta. Vagy a vágyat.

De nem találom, úgyhogy megyek.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum