Na szuper, beteg lettem. Épp ez hiányzott már csak… De még mindig jobb, mintha az indulás előtt két nappal vett volna elő. Így aztán egy marék C vitamin – egy óra pakolás, egy marék vitamin – kert művelés, dió szedés, egy óra alvás – bevásárlás, és így tovább.
Megy ez, csak kicsit lassabban. Viszont már majdnem kész vagyok. A sarokban áll a nagy hátizsák, sikerült többszöri kipakolással 12 kg-ra fogyókúráztatnom. Ez egyrészt a sherpák miatt fontos, másrészt mert kell hely a vásárolni szándékozott csudaszép vásárfiáknak.
Még dollárt kell váltanom, útlevelet fénymásoltatni, még több igazolványképet csináltatni, pálinkát venni, és a sok összegyűjtött infót rendszerezni.
Két estém van még, hétfő és szerda: kedden hajnalig szóló ügyfeles vacsora lesz. Le kéne lépni. Különben is, ilyenkor jön, hogy nincs egy rongyom sem… vagy ha van is az alkalomhoz illő, biztos hogy nyári. Pl. a gyönyörű rózsaszín kisestélyim még egyszer sem tudtam felvenni. Most meg szerezzek télit. Mi lenne, ha az új piros bakancsomban mennék? Még úgyis hiányzik neki egy kis betörés. 🙂
És ha már a lábbeliknél tartunk: rémes, hogy az összes magassarkúm tönkremegy a kocsiban. Pedig hogy örültem, hogy végre busz helyett itt a kényelmes, meleg autó, nem kell bunda talpú cipő – éljen a szoknyás tél!
Kathmanduban és Pokharában 23-25 ok körüli hőmérséklet és derült idő várható.
