426

Kathmandu, 22.11.2008.

 

Na, kicsit elkenődtem, mert most jöttünk az irodától, és a porterekért meg az utazásért 400 dollárt kellett kiperkálni. Sebaj, ha már itt vagyunk, ne ezen múljék. Így, két emberrel legalább gyorsabban tudunk haladni. És így úgy fest, össze tudjuk úgy hozni, hogy 2-án Jomsomból rögtön Kathmanduba repüljünk, és így marad még egy plusz két él napunk Kathmanduban, aminek nagyon örülök. Annyi csuda klassz dolog van itt!

 

Az éjszaka forgolódva meg félig ébren telt, így reggel 10 után tudtam csak elindulni, de legalább kipihenve. Aztán reggeli meg vásárlás, főképp túracuccok. Utána elmentem csavarogni. Eljutottam érdekes, turista-mentes helyekre, kápolna körül nyüzsgő piacra, teli a helyi élettel. Virágfüzérek, takarmány, kínai papucs. Itt ez megy. A turistáknak nepál-style, a nepáliaknak kínai-style…

     

     

Borzasztóan köhögök, szerintem a rengeteg por miatt. Szóval tetszett ez a déli forgatag.

Aztán rohanás Annapurna-engedélyt csináltatni, de simán ment. Belebotlottunk egy helyi tüntetésbe is. Helyi barátunk szerint a politikusok mind hülyék. Mondtam, ez nálunk sincs másképp. 

 

Utána taxiba ültünk, és elmentünk a Boudhanath sztupához. (bővebb info itt: http://en.wikipedia.org/wiki/Boudhanath , http://www.reinold-online.de/Kathmandutal/bodnath.htm  fotók: http://boudhanath.com/ ).
Vagyis egy jó részt gyalog tettünk meg, szintén teljesen helyi körülmények között. Utcai árusok, por, borbélyüzlet. Műanyag kannák, csurig töltött nyitott kisbuszok, utcai mesterek, minden…

     

 

A sztupa és a kolostorok teljesen be vannak épülve közéjük. És aztán egyszer csak ott állok. Ott, az a sáfrányszín kupola és azok a szemek előtt, amit annyit néztem a képeken. Ez volt, ami először megragadt, amikor az egész még csak egy álomnak tűnt. Hát itt vagyok. Hihetetlen… Köszönöm!

 

Itt vasárnap van, kevés a turista és sok a szerzetes. Vörös és sárga ruhákban, mint a filmekben. Meg tibeti zarándok nénik. Ez itt a tibeti buddhizmus egyik legfontosabb központja, Nepálban pedig a legnagyobb – főleg mióta a kínaiak elűzték a Dalai Lámát. Pörgetik körbe a sok imamalmot. Körökön át, egy irányba. Balról kerülve, jobb kézzel pörgetve. Ez minden szent helyre vonatkozik. A kolstorban pudzsára gyűlnek. Fent családok ülnek tarka ruhában, a rengeteg tarka imazászlóval. És a távolban a kolstor arany teteje felett feltűnik a Himalaya…

 

Egy tetőteraszon ebédelünk, ahonnan minden együtt látszik. Momot eszek – olyan, mint a ravioli, finom. Meg lassi-t, ami egy helyi joghurtos hideg ital, ez esetben banános kivitelben – szintén jó. Sajnos ezt a legyek is így gondolják. Rengeteg fotót csinálok.
Szóval ez a hely pont centire olyan, mint amilyen kép a legtöbb embernek Nepál hallatán eszébe jut. De nem is akarom tovább ragozni. Szerintem a képek magukért fognak beszélni. 

 

Visszafelé megint nagyon durva helyeken jöttünk keresztül. Egy barátomnak van egy fotója: Fuji üzlet előtt ül a helyi szakadt férfi. Na, itt bárhol kidugod a fényképezőgéped csak úgy találomra, tudsz két ilyet csinálni. Ki is használom. Különben az emberek ezeken a helyeken is kedvesek, türelmesek, normálisak. Csak egy rámenős koldus volt.

Aztán az irodához rohanunk a túrát leszervezni. Erőltetett lesz a mentet, és most állítólag a szokásoshoz képest is hideg lesz. De ha ügyesek vagyunk, meg tudjuk csinálni. Remélem!

Most megyünk a helyi baráttal vacsorázni meg beszélgetni. Aztán összepakolunk holnapra. Reggel hatkor indulunk. A nagy kaland…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum