422

Tulajdonképpen javamra vált, hogy nem írok blogot. Legalábbis nem a régi módon. Most jöttem rá, hogy miért.

Mert hogy is volt? Legtöbbször akkor írtam, amikor valami problémám volt. A jó, a szép, a sok kis részlet gyakran kimaradt. A rossz, a baj viszont megíródott. Megíródott, kőbe vésetett, energiát kapott – és ez által még inkább manifesztálódott. Megteremtettem magamnak a rosszat. Abban hittem, az volt a tudatom, hogy ez így van. Kötöttem magamhoz a problémát.

És aztán nálunk, nőknél hogy is folytatódik? Még jól ki is panaszkodjuk magunkat egymásnak. Pluszban még rágódunk is rajta. Milyen jó is. Még inkább így lesz – és még több beszédtéma lesz. Mi pedig ugye megmondtuk. Pedig mindent mi teremtünk magunknak. 

 

Most viszont nem írok. Sőt nem is panaszkodom. Inkább dicsérek, és sorolom a sok nagyszerű dolgot. És láss csodát: lassan elfogy még az ok is a panaszra. Csak állok a csoport lány között, és nem tudok részt venni az össznépi panaszban. De fel kell még ismernem ennek a finomabb vállfajait is. A kis árnyalatokat. És eljutok odáig, hogy még gondolatban se létezzen. Ne maradjon más, csak a töretlen pozitív hozzáállás.

És akkor beköszöntenek az Életbe a paradicsomi idők. Csak el kell hinni a boldogságot.

És ez még a pénzügy szigorlatra is igaz…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum