413

Letdar, 28.11.2008

Manang (3540m), Letdar (4200m)

Most aztán tényleg szűkös a levegő. De meg kell mondja, teljesen jól vagyok, ma először. Mármint egészségileg. Lelkileg máskor is. Már a hasam se megy, marad bennem táplálék, a sok masszázs miatt a végtagjaim is fittek. Szuper így!

Már kezdtem gondolkodni, hogy milyen csenevész egy csaj vagyok, örökké minden bajom, de szerencsére már rácáfoltam. Jöttem, mint a golyó (a 4000 feletti részt leszámítva), és kutyabajom. Szuperjó így! J

 Amúgy leírhatatlanul fantasztikus helyeken járunk. Remélem, a fotók vissza tudnak adni majd belőle valamit.

Először is ugye végre jó nagyot aludtam – igen, a magasság ellenére. Aztán a napfényben fürdő Annapura és Gangapurna látványa az ÁGYBÓL!

 

Tizenegykor akartunk indulni, így volt szabadidő, szóval visszamentünk az előző faluba (milyen fura, ugye, hogy ilyet nem csak autóval vagy busszal lehet tenni, hanem gyalog is!), Bhraga-ba, a régi kolostorhoz, a domb tetején. Kristály idő, legelésző lovak, tündöklő hegyek – valami hihetetlen.

 

 

 

 

 

   

 

 

 

A kolostor nem volt nyitva, és a falu is félig ki volt halva. De jót bóklásztunk a kolostor imazászlós, panorámás teraszán. Hát itt is el lehetne lenni egy darabig!

Boldogság.

Kitárul minden: a táj és a szív és az ég…

 

 

 

   

 

 

 

 

Aztán futás vissza Manangba, napszemüveget venni, mert valahol elhagytam. Meg péksütit: ebben a faluban finomabb, mint otthon a mestercukrászdában! Nesze neked, egészséges hegyi étkek!

Aztán Manang szélén megpillantottuk a gelccser-olvadék tavat (merthogy gleccser is van karnyújtásnyira) türkiz színben a hófehér hegyek meg kék ég előtt… Szóval szegény Ramsing az elején túlkalkulálta, most 2 napja viszont alulkalkulálja a menetidőnket. Mert ugye egyik ámulatból a másikba esünk, és csiga tempóban haladunk.

Aztán jött egy kis sztupa meg ull panoráma: Annapurna II, III, IV, Gangapurna, meg egy csomó kis no-name 6ezres. Ha ilyen csúcsokról kérdezünk (mert ezek is gyönyörűek) Ramsing csak legyint. Nothing.

 

 

 

 

 

   

 

 

 

A faluban a tetőről egy asszony veszekszik bőgő gyermekével (épp előző nap mondtam, hogy itt alig látni hisztiző vagy akár síró gyerekeket), aki persze hamar megvigasztalódott a színes lufik láttán. Kicsit odébb asszonyok beszélgetnek. Arcuk cserzett, mosolygós, a fiatalabbik hátára kötve gyermek.

Nem tudom, miből élnek. Itt már a növénytermesztés sem egyszerű. A rizs már nem él meg, csak valami gabona-féle, kis teraszokon. Aztán vannak néhol yakok. Manangban lovak.

 

 

 

 

   

 

 

 

 

Ebédünket egy másik, csepp falu tibeti asszonykájának a tetőteraszán költjük el – krumpli leves.

Aztán lassan bekúszunk a zárt völgybe – innen már kevesebbet látni. A következő ámulat a Chulu, aztán felérünk 4000 méterre. Hurrá.

Yak Kharkhaban egy forró tea – kis porfészek négy-öt lakóval és két vendég házzal. Az utcán férfiak kockáznak a földön ülve. Amíg iszunk, Ramsing is csatlakozik hozzájuk. Már nagyon hideg van.

Kicsit feljebb egy nagy kő mögött életemben először pisiltem négyezer felett. Micsoda örömök vannak az életben! De viccen kívül: innen már minden hétköznapi tett egy kicsit más, egy kicsit emelkedett, egy cseppet vicces, és mindenképp emlékezetes.

Aztán egyre nehezebb lett. Néhány tíz méter emelkedő után szét akart pattanni a fejem. Megálltam, egy perc múlva normális lett a pulzusom, újabb 10-50 méter. Így egész jól lehet haladni. Nem volt nagy tempó, de minden nagyobb probléma nélkül felértem. Akklimatizációs éjszaka után jobb lesz. Szerencsére ma egész itten érkeztünk, el is mentünk Safe Water-ért a szomszéd házba (összesen kettő van) 300 méterre, a yakokon túlra.

 

 

 

 

   

 

 

 

A Safe Water jó dolog. Mivel a turistának inni kell, napi 3-4 palack vizet (1 literesek),mert ugye csak a palackos víz fogyasztható, az meg PET palackban van, a trekker meg hiába környezettudatos, nem fogja tele tömni a zsákját a 12-20 napos út alatt, a szemétbe meg hiába dobja, nem viszik innen sehová. Sőt, mint megtudtam, a városokból sem. Szóval, hogy ne legyen ebből probléma, a derék Új-zélandiak vízszűrő berendezéseket telepítettek a nagyobb településekre. Itt 30-40 rúpiáért megtöltik a magaddal hozott palackot (boltban 100), te tiszta vizet iszol, és ugyanazt a két-három palackot használod az egész út alatt. Aztán meg vásárlás tényét bejegyzed ott egy nagy könyvbe, mely könyvelés gyanánt van ott, mivel a befolyt összeg a falu számláját fogja gyarapítani, helyi felhasználás és fejlesztés céljára.

Szerintem ez egy példás módja az adományozásnak. Hosszú távon fejleszt, munkahelyet teremt, jó az eladónak és a vevőnek is, van piaca, és mindemellett kiemelten környezetbarát.

Szóval megint itt vagyunk a yak-szaros kályha mellett és melegszünk. A szoba 4205 méteren van. Jó, mi?

Holnap csak pár órát megyünk (elvileg), de fel kell kapaszkodni a High Camp-hez, valami 4800 méterre.

Ja, nem is említettem, Ramsing tegnap a kolostor tetején a testvérének fogadott. Like a brother for you, like a sister for me, ok? – mondta.

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum