412

Thorung High Camp, 29.11.2008.  – 4850m
Hát magasabban csücsülök, mint a Mont Blanc…

És még egészen jól is vagyok. Igaz, hogy a fejem dél óta le akar ugrani a nyakamról és darabokra hullani – de lassan az is múlik. Meg itt már természetes is. Addig, amíg nincs rosszul az ember, nem baj. Ha nem bírja, le kell menni. Ha már a látás is zavaros, és emlékezetkiesés is van, na akkor nagy a baj. Akkor sürgősen le kell menni, és imádkozni, mert az már a kaszást is jelentheti. 

 Amúgy itt már helyenként információs táblák is ki vannak rakva az AMS (Akut hegyibetegség – Acute Mountain Sickness) illetve HAPE (Magaslati tüdőödéma – High Altitude Pulmonary Edema) tüneteivel illetve meglét esetén a teendőkkel. (http://szhsk.freeweb.hu/blog/?postid=184).

Éjjel nem nagyon aludtam, sokat forgolódtam, meg hangoskönyvet és angol nyelvleckét hallgattam, hátha attól bealszom. Aztán csak reggel lett valahogy.

Ja, előző éjjel még csillagokat fotóztam. Gyönyörűek itt. Több és fényesebb – szinte világítanak, és tele van zsúfolva velük az ég. Ha nyár lenne, alattuk aludnék.

A reggeli kilátás még az ablakból is nagyszerű volt. Reggelire fokhagymás omlett. A fokhagyma gyógyszer ilyenkor. Nem is aprózták el: akkora darabok vannak benne, hogy rágni kell. Bűzlök is mint egy borz, de jól esik.

Az indulás után nem sokkal yakokkal találkozunk. Utána pedig csak mentünk és mentünk felfelé. Itt már csak kopár hegyek, meg sziklás hegyek meg fehér hegyek vannak. Pár fűszál. Fent pár madár. És néhány ici-pici ember menetel az úton…

 

 

   

 

 

Lassan mentünk, kb. olyan tempóban, mintha egy másfél éves gyereket sétáltatnék, és közben nagyon ügyelve a légzésritmusra. Két lépés be-két lépés ki. Nekem ez jön be, az Om mani padme hum ritmusára ( http://hu.wikipedia.org/wiki/Om_mani_padme_hum ), mely még Kathmanduban ivódott belém. Így nem kergül meg a szíven, és jobban is bírom. Ha elkezd fájni a tarkóm, meg kell állni, pihenni – 1-2 perc. Szóval ez a hegyi taktikám, innentől már végig így mentem.

Másfél óra múlva egy kis bódéhoz érünk. Eszem egy almát. Meg iszunk – rengeteget kell inni.

Innen hamarabb indulok el, a többiek előtt, mert jobban esik, ha megyek. Vigyázni kell, mert itt kőomlás veszély van. Háznyi tömböket tartanak kis kavicsok a fejem fölött, bár elég egy kicsi kő is ahhoz, hogy léket vágjon a fejemen, ha elég magasról jön. Bár vigyázni ilyenkor szerintem már nem sokat ér.

 

   

 

 

Koncentrálok, lassan és halkan megyek, a hegy felőli oldalhoz tapadva. Csak 1-2 kilométer az egész. Elsőként értem Thorunk Phedibe (4550m). Napozás. Ragyogó idő van, vigyázni kell, meg ne égjek. Az ajkam folyton fehér a fényvédőtől.

Vagy 20 perc pihenés, közben nagy eszmefuttatás a Dalai láma inkarnációjáról. Vajon ő tényleg jó ember? – kérdezem. És aki már egyszer megvilágosodott és újjá születik, már többet nem romolhat el? Miért nem? Hisz elvileg születésünkkor még mi is tudjuk, ismerjük a titkot. Csak elveszítjük, elromlunk. Ez miért ne eshetne meg velük is? Mint Luciferrel? Szóval a tiszta levegő csupa érdekes gondolatot szül bennem. Vagy az oxigén hiány… J

 Persze mindezt az a három bodhisattva váltotta ki belőlem, ami velünk szemben állt. Kőhalmok, fehér, kék és piros színben. Olyan alakokat szimbolizálnak, akik ugyan megvilágosodtak, de mégis a reinkarnációt választották, és irgalomból visszatérnek az emberekhez segíteni. És a kék (Avalokiteshvara) mostani inkarnációja a Dalai láma. (Bővebben: http://de.wikipedia.org/wiki/Bodhisattva és http://en.wikipedia.org/wiki/Bodhisattva )

 

 

      

 

Hát innen még 400 méter szint. 4000 fölött ez azért már kihívás. De a testem jól bírja, semmi sem fáj, még levegőt is kapok, de a fejem azért lüktet rendesen.

Menés, ütem, Om mani, légzés, figyel, lassan lép, óvatosan mozdul. Megáll, iszik. Pulzust vissza. Basszus, pisilni kell. Ez mindent felborít. Öltözés-vetkőzés. És elölről. Bevallom, élvezem is. Na jó, nem a testem. Hanem azt, ahogy feljebb és feljebb jutok. Ahogy össze tudom hangolni a testem, és rávenni arra, amit én akarok. Érzem a testem. Minden zsigerével és centijével együtt. Összedolgozunk.

Tudatában vagyok minden egyes mozdulatnak. Kristálytiszta tudat. Élsportolók érezhetik ezt. Nagyon furcsa. Sose éreztem még ennyire a testemet.

Olykor azzal szórakoztatom magam, hogy elképzelem, hogy mit fogok haza írni, ha gépközelbe kerülök. Levelet fogalmazok. Aztán egyszer csak fel is értem. Bár mindig az a leghosszabb idő, mikor megpillantod a házat, és mire odaérsz. Még vagy háromszáz méterre lehet, és az végtelenül hosszú, vánszorgó perceket jelent.

Aztán felérve várt egy meglepetés. A porter, aki előre jött, nem állt meg itt, hanem tovább ment. Hátán többek közt a hálózsákommal. Ami nélkül megfagyok…

Azért nem spiráztam túl a dolgot – majd lesz valahogy. Ramsing utána ment cucc nélkül, hogy visszahozza.

Mi meg benyomtunk egy fokhagymalevest óriás fokhagymákkal és 2-2 bögre teát meg egy Aspirint. Azután fel-akklimatizáltuk magunkat a szomszéd csúcsra – 4950 méter. Szédületes még leírni is.

Épp időben mentünk, mert nem sokkal utánunk felért az árnyék is – és vele együtt a hideg. Talán még kimegyünk alkonyatkor hegycsúcsot fotózni, ha szép színesek lesznek. Ramsing azóta visszahozta a szökevény testvérét – meg van mentve az éjszaka!

 

 

   

 

 

Mozogni kéne, baromira fázom. A teám is kihűlt már.

Holnap 4:30-kor reggeli. Ötkor indulás. Muszáj, mert 9 után a hágó már járhatatlanul szeles. Így viszont hamar Muktinath-ba érünk majd, ami egy elég izgalmas falunak tűnik. Ha még lesz erőnk mozogni. Mert holnap 600-at megyünk fel, és 1600-at le.

De holnap lesz a nagy nap! 5416m!

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum