410

Kathmandu, 02.12.2008.

Újra visszaértünk a civilizációba. Már ideje volt – főleg a meleg miatt. Jó, itt sincs hőség, de az ember orra még este sem fagy le, kabátban lehet jól létezni, kint vacsorázni, stb. Nappal pedig főleg a sok, buja zöld!

Két nap alatt átjöttünk három évszakon: a havas télből – növényileg – a nyárba: a fák zöldek, a kerítések föltött átbukik a lila és pink bugavilea, a teraszon pedig vagy négy féle növény virágzik. Igen, a mikulásvirág is. És itt vannak újra a papagájok és a banánfák is. Tényleg, ma ettem banánt, helyit, napon érettet – finom volt.

 

De visszakanyarodok még egy kicsit a télbe, a High Camp-be, 30-án hajnalba…

Thorung La (5416m), Muktinath (3800m)

Reggel 4:14-kor ébresztő. Csodával határos módon éjjel valamennyit aludtam, mert tudom, hogy álmodtam. 4800 méteren ez szuper, ha sikerül. Persze az éj nagyobb része így is forgolódás volt. Levegőt kaptam, a fejem sem fájt, csak baromira szörnyen hideg volt. És ez hajnalban még rosszabb, mikor el kell hagyni a hálózsákot. De hát a nagy cél érdekében…

Reggelire egy csomó tea, egy gusztustalan édes toast meg két főtt tojás. Teák a zsákba. Aztán indulás.

Nagyjából az összes ruhám rajtam volt: windstopper nadrág, túra nadrág, aláöltözet, póló, két polár, kabát, sapka, maszk a száj elé – mégis dideregtem a jeges szélben. És hiába, hogy felfelé mentünk, nem melegedtem ki, mert bébisétáltató tempóban haladtunk a levegő mennyisége miatt – hogy ne ugorjék szét a fejünk vagy a szívünk. Szóval az előző napihoz hasonlóan szép kitartó menetelés. Lassan világosodott. (Sötétben, fejlámpával indultunk.) Nemsokára a nap is feljött, de a szél nem csillapodott. Viszont csodálatos volt nézni, hogy színezüdtek át a hegyek tompa kékből rózsaszínre majd rikító narancssárgára…

 

 

   

 

   

 

Nem ragozom, hogy milyen fárasztó vagy egyebek volt – nem is igazán volt az – lényeg az, hogy egyszer csak, hét nap menetelés után felértünk!

Az első érzés – már a hágó alatt kezdődött – valami meleg hála-érzés, hogy sikerült, hogy milyen szép a nap, és hogy itt vagyok, és tényleg itt. Jó volt állni csak behunyt szemmel és élvezni. És megköszönni. Hogy ennyi év után itt…

Aztán a nagy, emelkedett érzések után jött a nyüzsi: fényképek imazászlóval és nélkül, magyar zászlóval, együtt, külön, miegymás. Ramsing piros-fehér-zöld lufikból csinált csokrot. Szóval kiélveztük a sikert. Közben Ramsing és egy másik nepáli fiú helyi nótákta gyújtott – nagyon jól illett az egészhez. Nagy jókedvemben még roptunk is Ramsinggal egy táncot a hóban – persze csak pár percig lehet itt bírni.

 

 

   

 

Aztán búcsút vettünk, és elindultunk lefelé. Rém meredek, cikkcakkos ösvény, előttünk pedig egy holdbéli sivatagi táj. Lefelé menet énekeltünk, mint a peruiak az ünnepük után. Hol én dalolgattam magamnak, hol Ramsing kezdett egy új nepáli dalra. Talán emiatt is volt, hogy a tervezett három óra helyett két óra alatt elértük az első települést.

 

   

 

Innen már csak egy óra volt Muktinath, az aznapi végcél.

Szuper volt, hogy – a korai indulás miatt is – már dél körül odaértünk. A szállásunkon pedig kis szerelés után még meleg víz is lett, úgyhogy a csúcs-élmények megduplázódtak: hajmosás, testápolás, és a végén frissen és üdén kiülni a napra!

Amúgy érdekes, hogy ezt mondom: lent, Muktinathban. De ez a lent azért 3800 méteren van ám!

 

   

 

Ebéd a tetőn, lusta felu-bambulással. Egy darab tágas utca, és vagy ötven ház. Az asszonyok az út szélén szőnek, vagy köves ékszereket árulnak. A falu (város?) nevezetessége azonban a Templom-övezet. Egy fallal körülvett területen sok templom és szent hely, ahol hindu és buddhista vallás jól megfér egymással. A szent forrással szemben ülő hindu szaduk békességben élnek a pár méterre élő buddhista szerzetesekkel. A templomok (a hindu Visnu templom és a szent forrás, valamint buddhista Tűz Temploma) szent zarándokhelyek.

A templomok jó részébe bemehetünk, ám fotózni általában nem szabad, legalábbis az isteneket nem. A Tűz Templomában semmit. Itt a legenda szerint egy repedésből tör fel a szent forrás és a szent tűz, vagyis a felszínre szivárgó gáz, ami kis lánggal égicsél az oltár alatt (egyesek szerint gázpalackkal meg van támogatva a projekt, mert a földből mostanság már nem nagyon szivárog. Régen viszont rendesen).

Alig akad ember, kedvünkre bandukolhattunk.  Vagy ücsöröghettünk a melegben, kilátással a Daulagiri-re (8167m).

 

     

 

Idővel lassan hazacsavargunk, útközben megkóstoljuk a Seaback Thorn dzsúzt, ne kérdezze senki, mi az. Valami helyi bogyós gyümölcsből nyerik. Aromában hasonlít a csipkebogyó lekvárra vagy ilyesmire. Helyi különlegesség, nagyon finom.

Estefelé még megnéztük a szomszéd kolostort, majd pihenés, olvasás, írás… Én elmentem netezni. Igen, a szövögető nénik közt itt van internet. Igaz, hogy csak egy helyen, és arany árban mérik, de elmentem egy fél órára, mert már több mint egy hete nem adtam életjelt magamról, térerő meg továbbra sincs. Egy kis ház tetőszobájában volt a gép – egész modern. Az „üzemeltető” néni paplant foltozott mellettem ülve, a konyhából sült alma és gyermekzsivaj szállt fel.

Vacsorára ünnep gyanánt yak-steak-et rendeltünk. Hogy egyszer megkóstoljuk azt is. Akkora óriási adagot kaptunk – forró vaslapon, hogy a felét is alig bírtam megenni.

 

   

 

Hát így telt az ünnepi nap – szépen.

Jól éreztem magam, hogy minden jól sikerült a hegyen, boldog voltam a meleg víz miatt, a luizó gyerekek miatt, a seaback-thorn juice miatt, a levél miatt…

Aztán vacsi után hálózsák. Nem nagyon lehet itt mást csinálni, mert ahogy lemegy a nap és sötétedni kezd – ez hat körül van – baromi hideg lesz, max. egy számjegyű a hőmérséklet, fűteni meg nem fűtenek. Csak annyi lógott ki a kezemből a hálózsákból, ami a könyvet tartotta, és az is lefagyott.

Úgyhogy inkább alvás. Látod, milyen szuper az alvás 3800 méteren? Már dúskálni lehet a levegőben! J

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum