400

Van egy jó hírem, meg egy rossz. Kezdjük a jóval. Jókkal.

Túléltem az éjszakát.

A kaja egyre ehetőbb. Volt már paradicsomos káposzta meg krumplifőzelék. Nem mondom, hogy finom, de már alulról megközelíti a menzás kaját. És tegnap a húgom hozott zsömlét, meg van szalámi meg joghurt – túlélek.

Érdekes, az összes kétes minőségű kajás helyen mindig a téliszalámi volt a mentsvár. Meg a nutella. Mert nem romlanak meg hosszú utazás alatt sem, és mert ezzel a kettővel a legtöbb elcseszett kaját ki lehet javítani. Így aztán a szalámihoz most már nem csak Marokkó meg Nepál kötődik, hanem a kórház is.

Aztán a jók és a fontosak között első helyen van az a kis csapat ember, akik törődnek velem, akik felhívnak, utaznak miattam, megigazítják a térdem alatt a párnát, vizet hoznak, szeretnek. Erre mondják, hogy a szeretteim?

Tegnap is csak akkor vettem észer igazán, hogy milyen rettenetesen kiszolgáltatott vagyok, amikor elment a húgom. Onnantól minden parányi létszükséglet kielégítése hosszú és fájdalmas projekt volt.

Például hogy a nővérke azt mondta, hogy menjek ki a mosdóba, felkelhetek. Hozott járókeretet. És egyszerűen nem tudtam leszállni az ágyról. Már a könnyem folyt. Végül valaki segített. Amúgy ma reggel már egyedül is sikerült, sőt fél lábon állva megmosakodtam, beraktam a kontaktlencsém és fel is öltöztem. Igaz, hogy e folyamat ca. egy órámba és számtalan bazmegembe került, de megcsináltam. Az élet apró örömei.

Aztán itt a rossz hír is.

Nem volt elrepedve a medialis meniscusom. És hogy ezt most miért a rosszak között emlegetem? Mert nem ez volt a fájdalom oka, hanem valami sokkal rosszabb. Így mondta a doki, az ágyam lábánál állva, és én teljesen kétségbe estem. Ijesztő, amikor egy orvos kertelni kezd.

Lényeg a lényeg: türelmesen elmagyarázta, hogy a meniscus rendben, de van egy ilyen hullámos negatív-potitív porcforma a láb-porcok és a térdkalács között is. Namost a térdkalácsot amolyan szalagok tartják a láb elé – én úgy képzelem, mint a görkoris térdvédőt. És szerinte az egyik ilyen szalagom rövidebb, emiatt az asszimetria miatt elkezdett kopni a porcom, és mostanra annyira elkopott, hogy gyakorlatilag nincs. Elogyott. Kanyec. Csak a csupasz, lyukacsos csont van. Mintha megrágta volna az egérke – így mondta. Kapja be az egérke. Ez így nagyon ijesztő. Mi lesz így velem, meg az aktív életemmel? És mit lehet ezzel csinálni?

Már mecsinálta. Valami fura nevű eljárás. Megtisztogatott mindent, a csontomat pedig megfúrkálta és bevéreztette – ezért van a cső meg a véres edény. És ha lejött a fölösleg, akkor ki fog alakulni ott egy vérömleny vagy mi, amit átszőnek majd valamik, amiből valami porcszerű lesz majd. Hát ennyit tudok.

Hogy ha kiveszik majd a csövet, és újra tudok járni, sokat kell majd mozognom, könnyű mozgást, mert az elősegíti a porcolyadék képződését, az meg a porcika képződését. Szóval ez a feladatom a következő hónapokra.

Porcnövesztés.

Abba még bele se merek gondolni, hogy mi lehet a másik térdemben. Biztos ott is egerek. Kéne egy macska.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum